Czirják Jolán : Emlék-bomlás

Egy korai “zsengém”…

Mint oszlásnak indult tetem,
Úgy bomlik szét bennem emléked végre!
Fájdalom nélküli – halott szövetek rothadása
Itt-ott sejlik még egy-egy ép cafat, de már vértelen
Hamarosan azt is felemészti a rajtuk hemzseg? sok éhes lárva
És én újra – megkönnyebbülve – fellélegezhetek
Az édes közöny ringat most lágyan ölében
Szívem üszkös sebei lassan behegednek,
S lelkem háborgó óceánja ismét
Szelíd tengerként pihenhet
Szélcsendes öblében!

Legutóbb szerkesztette - Czirják Jolán
Szerző Czirják Jolán 211 Írás
1961-ben születtem, de éveim száma nem egyezik meg azzal a korral, amennyinek érzem magam.... le is szoktam tagadni kb. 10 évet - simán!! :P Nemrégiben váltam el, és most 17 éves - gyönyörű lányommal, és tündéri kiskutyámmal élünk Tatabányán. Csecsemőgondozó a szakmám, de egy bolond betegség miatt leszázalékos "nyögdíjas" vagyok... - mindenem a versírás - és mások műveinek olvasása!!! ÃÂltaluk szinte teljesen egészségesnek érzem magam! A magyar nyelv szeretete mindig is meghatározó volt életem során. Mellettem senki nem beszélhet helytelenül - "nák-ozva, suk-sükölve" - én bizony kijavítom őket ismeretlenül is! Mottóm: "versek nélkül lehet élni, de minek?"