Bonifert Ádám : Kényszerű emlékezés

Emlékezni jó? Igen, lehet. Emlékezni zavaró? Igen, előfordul. De amikor kényszerűen bilincsbe fog az emlékezés, akkor ez a szabad gondolkodás korlátozása. Ha ugyan az emlékezés gondolkodás…

Visszajátszott pillanatok
futnak bennem, mint filmkockák,
fel- s eltűnő villanatok
a temetett múltat hozzák,
az időtár kinyílt bennem,
holt történés belém kúszik,
pont úgy, ahogy a jelenben
jelenésként körbeúszik.
Menekülnék, de nem lehet,
a memória rám támad,
– és lehetetlent ki tehet –
csukott szemet, bezárt szájat
semmibe vesz, megbilincsel,
kényszerít, hogy visszanézzek,
s újabb mozzanatot hint el
ez a visszajáró élet.
Tudom én, hogy nem kell ez már,
hisz távoli, oly idegen,
mégis jön, rám hajol, s feltár
kegyetlenül, és ridegen,
megront csorbult emléklelet,
ami már nem is az enyém,
elveszteni mégsem lehet,
kényszeremlék, kénytelen tény,
árnyéktóba merült volt fény.

Legutóbb szerkesztette - Bonifert Ádám
Szerző Bonifert Ádám 311 Írás
Álmodó realista vagyok, a magam módján írogató ember. Szeretem a baráti hangulatú, egymást segítő alkotó közösségeket, nem szeretem a marakodást és a klikkszellemet. De az értelmes vitákat elfogadom.