Sánta Zsolt : Lázas Haikuk

 

 

 

Ha haiku szól,

szétfoszlott lélek csöndje

lám érz?n rebeg…

 

Arctalan cigány

az éj, dús hajnalt lopó:

légyként szemtelen…

 

 

 

Alattam csönd van,

felettem tengernyi éj:

aludnom kéne…

 

Tétova villám

ezerfelé szertefut:

arcomon könnyek…

 

 

 

 

 

Ajkadon lekvár

a szó, pont így szeretem,

s lágyan ízlelem…

 

Elgurult orsó

az értékes tartás-múlt:

népünk gyöngyei…

 

Hiszem az Istent,

hogy ? hisz-e bennem, csak

kis remény nekem…

 

Ajtóstul ront ránk

az eszel?s, morc vihar:

beljebb költözünk…

 

Halott fogamat

épp ma húzták, temették:

gyásztalan ment el…

 

Vérzik az ablak,

mint egy gonosz, torz álom:

sebem még sajog…

 

Kint por a bánat,

mit felver sok víg gyerek:

csak szívemre hull…?!

 

Újabb gond rajtam:

elemezni kell, s közben

sajgó láz gyötör…

 

Hamuhodni hát –

por lehetnék, elhullva:

de hív az élet…

 

Vidám ajkamon

mosoly csendül, gyermeki:

szeretek élni…

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Sánta Zsolt
Szerző Sánta Zsolt 0 Írás
Sánta Zsolt vagyok Nagykaposról, Szlovákiából. Tavaly nyár óta írok verseket intenzívebben, '93-tól nagyobb megszakításokkal. Amatőr vagyok árny- és talán fényoldalakkal... A versírás számomra belső megnyugvást is jelent... Míg élek, örömöt ad, s örömmel teszem... Szeretem a kortárs költők verseit, műveit is olvasni...