H.Pulai Éva : P. SZAB MÁRIA, SZERELEM ÉS BŰN cimű csábító novellás kötete GRATULÁLUNK

“Érdekes számomra ez a könyv. Tele van érzelemmel, megdöbbent? és fordulatos történetekkel, szomorú és felemel? emberi sorsokkal, megható vallomásokkal. A novellák olyan sokfélék, mint maga az élet, és amilyen színes egyéniség maga P. Szabó Mária is. Már csak azért is, mert ? egy igazi n?.” (Mecseki Hargita szobrászm?vész)

Mária! Tiszta szívb?l gratulálunk! Olvasunk, s várjuk új írásaidat!

Részlet a könyvb?l:

 

A b?n

 

Nézte magát tovább a tükörben, látta arcát felpüffedve, vörös táskás szemeit, és tudta, hogy ezt gy?löli a férfi. El fogja hagyni, ugrott be hirtelen a félelmetes gondolat. Újra meghúzta a pálinkás üveget. Ezzel eddig nem számolt. Csak ivott. Már három éve egyfolytában.

 

 

El?ször csak sírt, majd ordítozott, végül, amikor belenézett a tükörbe, enyhe hányingere támadt. A kérdést, amelyet feltett többször is magának, most megismételte hangosan. Válaszoljon csak, ha tud – gondolta.
– Hé! Ide figyelj, Te Faszkalap! Csúnya vagyok? Nem elég vörös a hajam, vagy lóg a táska a szemem alatt? – kiabált, miközben a szomszéd szoba ajtaját leste.
– Részeg vagy már megint!
– Na és? Ha részeg vagyok?- csattant a hangja újra.
– Büdös vagy! Gusztustalan! –jött a válasz rögtön.
Nézte magát tovább a tükörben, látta arcát felpüffedve, vörös táskás szemeit, és tudta, hogy ezt gy?löli a férfi. El fogja hagyni, ugrott be hirtelen a félelmetes gondolat. Újra meghúzta a pálinkás üveget. Ezzel eddig nem számolt. Csak ivott. Már három éve egyfolytában. Akkor, három évvel ezel?tt tudta meg, hogy nem lehet gyermeke soha. SOHA – mormolta magában nyomatékkal a bet?ket,. egymás után, betonfalat formálva. Betonfalat maga, és az élet közé. El?re nézett, és azt a falat látta. Nem bírta elviselni. Gyakran eszébe jutott az a pillanat, amikor tizenhét évesen döntött, hogy a kis élet, amelyik utat akart találni magának, nem kell. Majd az éjszaka, amikor félig berúgva a parkban beleült a fiú ölébe. Ivott-ivott, hogy ne gondolkozzon. Mikor azt mondták, hogy gyenge, nem ember, akkor még többet ivott. Ne halljon, ne lásson, mert az érzékszervei m?ködése közben minden mérgezte, ami az agyáig, szívéig eljutott.
– Holnaptól nem iszom, nem iszom, nem iszom, nem iszom…-, kántálta, és lassan lecsúszott a fürd?szoba kövezetére. Hányt, és bepisilt, közben tovább ivott. Eltelt egy kis id?, érezte, a székletét is kiengedte. A szagot a férfi is érezhette, mert átjött a szobából, és belerúgott.
– Hülye, büdös kurva. Nem embernek való! – mondta, és rácsapta a fürd?szoba ajtaját. Félig kábultan kezdett énekelni:
– Lepke vagyok a hó alatt, lepke vagyok! Lepke vagyok a hó alatt, lepke vagyok – dúdolt, közben egy zsilett pengével próbálta nyiszálni a csuklóját. Félig ájult volt, de összeszedte minden erejét a m?velethez.
– Lepke vagyok a hó alatt, lepke vagyok. Lepke vagyok a hó alatt, fagyott lepke vagyok – dúdolta egyre halkabban.
Másnap reggel úgy találtak rá, hányás, ürülék, és vér között, teljesen kih?lve.

 

 

Forrás: www.pszmirodalom.hu és Fecske Panna.

Legutóbb szerkesztette > Adminguru
Szerző H.Pulai Éva 1131 Írás
A H. a nevem előtt, csak egy megkülönböztető jel, hogy ne keveredjenek össze a hírösszeállítások a firkáimmal. *Pulai Éva