Édesanyám, kedves anyám,
Te vigyázol mindig reám.
Tanítasz a jóra, szépre,
Okos legyek az életben.
Mindent tudjak, m?velt legyek,
Tekeregni nem is lehet.
Tanulni csak, okosodni,
Milyen jó is bölcsnek lenni.
Az én cicám lusta cica,
Állandóan tejet nyalna,
Dorombol is eleget,
Fogja is az egeret.
Ha megfogja, nem engedi,
Szegény egér, jaj lesz neki,
Cin-cin, cin-cin, egérke,
Macska koma ebédje.
Egy szép tavaszi napon szomorúan üldögéltem a szobámban. Ki-kinéztem az ablakon, s a tájat szemléltem. Szeretem én a telet, s a havat nagyon, de valahogy hiányzott már a természet ébredése is.
Nagymamám látván, hogy tétlenül ücsörgök, megkért, hogy ballagjak ki a kertbe, s nézzem meg, nincs-e még hóvirág, vajon még nem kacsintgat-e fehér fejecskéjével?
Kimentem én a nagy kertbe, s keresgélni is kezdtem, de csalódottan indultam vissza szobámba, amikor hirtelen hangot hallottam, valaki a nevemen szólîtott:
– Roland, gyere vissza, és szakîts le!
– Ki az? – kérdeztem meglep?dve.
– Én, a kicsi, bájos hóvirág. Hosszú út állt el?ttem, de végre megérkeztem.
Gyöngéden vettem a kezembe az els? virágot, s boldogan szaladtam be nagymamámhoz vele:
– Mama, a kezemben tartom az els? hóvirágot! Megérkezett a tavasz!
Ha nem találkoztam volna ezzel a kedves virággal, bánatos lennék, de az én mesém tovább tartott volna…
?a legöregebb ember,
A neve December.
Minden gyerek kedvence,
Szánkózik a kis Bence.
Mikulások, Angyalkák,
Készítik a feny?fát,
Sül a pulyka a lerben,
A család már ünnepl?ben.
Ez a legszebb ünnepünk,
Vacsorához készülünk,
Gyertyát gyújtunk, ó, de szép,
Karácsonyfa, s csupa fény.
Hideg a tél, szeretem,
A kedvencem énnekem.
Hullik a hó, havazik,
Hógolyózzuk Tomicit.
Csúszik a szán a havon,
Szórakozunk mi nagyon.
Visítozunk, nevetünk,
Szánkóversenyt rendezünk.
Bodri kutya egy jó kutya,
követ engem mindenhova.
Ez a kutya vidám is,
tarkabarka, tréfás is.
Szót is fogad, aranyos,
szeretem, mert nagyon okos.
Vicces kutya, cifra is,
játékos és ugrál is.
Egyszer volt egy róka és egy tyúk, akik nagy haragban éltek, mert a róka meg akarta enni a tyúkot, a tyúk meg összevissza akarta csípni a rókát.
Egyszer történt, hogy a róka leselkedett a tyúkra. Megpróbálta megfogni, de a kutya elkergette. Egy másik alkalommal sikerült elbolondítania a kutyát, és elkapta a tyúkot. Bevitte az erd?be, és gondolta, milyen jót fog most vacsorázni. Igen ám, de a tyúk sem hagyta magát, hanem teljesítette az álmát, összevissza csípte a rókát.
Azóta is a világ nagy ellenségei.
Mocsolyán az I. helyért harcoltunk a Makrogruppal. Nagyon nehéz mérk?zés volt. Az els? félid?ben 2:0-ra vezettünk, de a második félid?ben már az eredmény 2:2 volt. Végül a tizenegyesekb?l eld?lt, hogy jobbak vagyunk mint ?k, de azért nem voltak rosszak, ezt meg kell hagyni.
Boldogan vettük át a kupákat, majd jót buliztunk a kultúrban.
Hát igy volt a mocsolyai nagy mérk?zés. Nekem nagyon tetszett, hiszen Doba nyerte az els? dijat. A csapatunk minden tagja nagyon örült ennek, hiszen ,,megtört a jég” és végre egyszer nem a Makrogrup lett a gy?ztes.
Én egy kicsit rossz vagyok,
de egy kicsit jó vagyok.
Ilyen vagyok, olyan vagyok,
én már csakis ilyen vagyok.
Kicsi voltam járikáltam,
A lépcs?n is táncikáltam,
Leestem a fejemre,
Be is tört az egy percben.
