Végh Roland : Tavaszi mese

     Egy szép tavaszi napon szomorúan üldögéltem a szobámban. Ki-kinéztem az ablakon, s a tájat szemléltem. Szeretem én a telet, s a havat nagyon, de valahogy hiányzott már a természet ébredése is.

    Nagymamám látván, hogy tétlenül ücsörgök, megkért, hogy ballagjak ki a kertbe, s nézzem meg, nincs-e még hóvirág, vajon még nem kacsintgat-e fehér fejecskéjével?

    Kimentem én a nagy kertbe, s keresgélni is kezdtem, de csalódottan indultam vissza szobámba, amikor hirtelen hangot hallottam, valaki a nevemen szólîtott:

   – Roland, gyere vissza, és szakîts le!

   – Ki az? – kérdeztem meglep?dve.

   – Én, a kicsi, bájos hóvirág. Hosszú út állt el?ttem, de végre megérkeztem.

   Gyöngéden vettem a kezembe az els? virágot, s boldogan szaladtam be nagymamámhoz vele:

   – Mama, a kezemben tartom az els? hóvirágot! Megérkezett a tavasz!

   Ha nem találkoztam volna ezzel a kedves virággal, bánatos lennék, de az én mesém tovább tartott volna…

Legutóbb szerkesztette - Végh Roland