Vers

Én sem sírok

  Kitakart szemem el?tt a ringatózó óceán hangja, de kár, hogy nem láthatom már, de kár minden szívdobbanásért, ha füled nem tapasztod rám, csak imádkozni akarnék, de kihez? Hozzád? te ne sírj…   Egy szempillantásod alatt a varázsló legyint, pálcája [… Tovább]

Vers

A l k o n y a t

saját fotó Alkonyat Az erd? úgy simul hozzám, mint régen, viháncolnak a rétek a napsugárral. Még hajamra hull csillámló fénnyel minden örömmámoros madárdal. De barna szárnyait az alkony már bontogatja fejem felett, és felesel az ?sz a nyárral. Bánattá halkul [… Tovább]

Mese

Messze száll a pillangó

Messze száll a pillangó, Száll egészen a rétre, Találkozik a barátaival, Kik várják már a játékra. A pillangó, ha elbújik a virágra, Nem találják meg soha, A pillangó nagyon jó, Ha bújócskáról van szó.

Novella

Történet

Az ?sz utolsó leveleit hullatta. Szell? suhintotta kopár ágak integettek az aláhulló lomboknak. A “napbarnította évszak” már nem reménykedett a túlélésben, legfeljebb a tavaszban való újjászületésben.      Mint ahogy Pista bácsi sem, aki éppen a rozsdás avaron csoszogott végig, kiélvezve [… Tovább]

Vers

Mozaik

…és nem, kedves, nem a lehagyott ékezetekért. Egyenként tapogattam a bet?ket, mint ahogy szirmokat szenved a virág. Csak a fejléc maradt, meg a keret, amin most is dadogok…   Ne kérdezz. Ez ilyen egyszer?.

Egyéb

KI VÉT

moralizál, analizál, jó, hogy éppen be nem … (Kelebi Kiss István képe)     ki vétkét tudja, máris két dolgot tud, és barázdáltabb az agya, mint aki egy dolgot tud, és él, és boldog benne. mert aki tud a b?nér?l, [… Tovább]

Elbeszélés

Boldva (folyt köv)

A második rész   Másnap kincset ástunk.        Felmentünk a templomhoz, és ástunk. Botokkal, meg Bozó húgának a homokozó lapátjával. Lusti talált is egy dobozos sör nyitókáját, ami akkoriban tényleg kincsnek számított. Pepe meg a templom tövében kapirgált, mígnem talált [… Tovább]

Vers

Utazás

  Szemedbe néztem, s nem értettem, miért utazhatunk jegy nélkül, agyam pörgött, tudtam, ez nem tenger, ez a hajó, ez nem lesz ringató mese, még csak nem is illúzió, de akkor micsoda? Hová utazik mindenki pont ma, pénteken… Nem maradhatunk [… Tovább]

Egyéb

Magán-disszertáció

Hajnalodott. Érezhet?en megváltozott a sötétség. Megváltoztak a zajok. Már nem léteztek önállóan, lassan elnyomta létüket az ébred? világ egyre er?söd? dübörgése. A szoba nyugodt homályának meghittségét váratlanul az ébreszt?óra hangja törte szét… Egy ideje már éberen vártam ennek bekövetkeztét. Bizakodva [… Tovább]

Vers

Áruló

    Savanyú szagú kórtermek magánya, ágyak között csoszogó halál, itt kell hagyjalak, gyermekké vált önmagad párnáid közül félve néz rám, szinte vádlón: itt hagynál? Tehetetlen gy?rögetem sálam, ostoba, hazug szavakat mormolok, megjátszom magam, hát persze, meggyógyulsz hamar. Elküldenek, hallod? [… Tovább]

Vers

Zölderdő harmatát

Nem esett hó nagy pelyhekben, pedig vártam. Vasalt bakancsban sártól cserzett lábam, kopog a kő, ahogy megyek lefele. Nem mondják: Gyere be!   Én öltem, vagy engem öltek? Fagyott könnyek könyökölnek házaink lesunyt szemén. Olyan ez a tél, akár a [… Tovább]

Gyerekvers

KÁLYHA (gyerekvers)

A szobámban áll egy kályha, fekete vas a kabátja. Kerek hasán fényes ablak, benne lángok táncot ropnak. Libben? a lángnak tánca, perg?n, forgón szaporázva, pattognak a fahasábok, velük én is táncot járok.

Vers

Vakarék

      ha tudnám hogy hol kotyvasztják az élet menetét             a mikéntet            és a hogyan továbbot  meglátogatnám azt a kuplerájt   hogy a tekn?  fenekére nézzek   mennyi még benne a vakarék             tán néhány lepényre még elég               ideje kiszedni már a patkóból a szegeket  az igások úgyis gebékké koptak             lecsigázva [… Tovább]