Fecske Panna : Áruló

 

 

Savanyú szagú kórtermek magánya,
ágyak között csoszogó halál,
itt kell hagyjalak,
gyermekké vált önmagad párnáid közül
félve néz rám, szinte vádlón: itt hagynál?
Tehetetlen gy?rögetem sálam,
ostoba, hazug szavakat mormolok,
megjátszom magam, hát persze, meggyógyulsz hamar.
Elküldenek, hallod? Mennem kell.
Árulók terhe nyomja vállam, menekülök,
megkönnyebbült lélekkel lépek ki a kapun,
csak ne kelljen rád gondolnom,
csak ne suttogjon fülembe a halál.

Legutóbbi módosítás: 2009.02.13. @ 10:04 :: Fecske Panna
Szerző Fecske Panna 250 Írás
Lehetne ide sok mindent írni, de a mi voltam az már nem érdekes, ami vagyok az még képlékeny, ami leszek azt még nem ismerem...