Novella

Valaha bácsi

A kis, deszkából ácsolt kordé nagyot nyekkent a járdaszegélynél. Nem az els? döccenése volt már, amit haldokló nyögéssel élt túl tömör kerekein. Pedig a bácsi óvatosan húzta maga után, mint legdrágább kincsét, amiben minden vagyonát tartotta. Ruhák, ócskavasak, újságpapírok, üvegek. [… Tovább]

Novella

Menü díszebédre

Palota és kunyhó… Két világ találkozása. Egy kis humorral f?szerezve. Békési Sándor óvatosan repesztette meg kislánya szobájának ajtaját. Linda békésen aludt ágyában. A látvány mosolyt csalt az arcára, a szájával puszit csücsörített a leveg?be, majd lélegzetét is visszafojtva húzta be [… Tovább]

Vers

Az utolsó pillantás-ok

Mennyire különböz? lehet ugyanaz a pillantás. Az utolsó pillantás-ok   A szerlemes   Hát ennek is, mint minden másnak,- Múlnak az álmok, a boldog percek, Bokron a levél fázósan reszket, – vége lett sajnos az idei nyárnak.   Nincs élvez?je [… Tovább]

Vers

Ahogyan akkor

Ahogyan elhagytam a vidéket, Ahogyan előttem hajbókoltak a fák, Ahogyan meghajoltak a bokrok, Ahogyan a cserje a szélben lombokat szitált…   Akkorra eltörpültek a házak, Akkorra összementek a tornyok, Akkorra egybemosódtak a színek, Akkorra a honvágyak elnagyolt remények…   Aztán [… Tovább]

Vers

Csak sír a szél

  Csak sír az őszi szél, könnyekben ázom, lassan váltja a tél, fagyok havas tájon, de szívem még remél egész nap… valakit, ki már nem él. Fáradt reggeleken hiányára ébredek, kiülök a csendbe, s lassan visszarévedek. A múlt, mi volt [… Tovább]

Egyéb

Hagyhatod

  Nem kell mindig ellenkezni. Ez a matek is látod, mégis megérthet?, tanulható. El kell kapni csupán a fonalat és már megy is az egész. Mikor már valamennyire beástad magadat ebbe a nem túlságosan szeretett tantárgyba, akkor érezheted: már játszi [… Tovább]

Novella

A Flóra napi ünnep I.

–     Még csak a sültpulykánál tartottak, de az öreg Izsák püspök már jóllakottan felkelt az asztaltól. Megáldotta a kastély vendégeit, és törődött egészségére hivatkozva visszavonult az emeleti szobájába. Ide már nem hallatszott fel az ünneplők ricsaja; még a [… Tovább]

Vers

egyiptomi töredék

A rózsa vagyok. Mint óegyiptomi n? olajjal kent b?re, illatozom. Tövisem úgy sebez, mint asszonyom zölddel kihúzott szemöldöke. Lágyan hajlok, mintha fuvolaszóra ringana egy h?vös estén csípeje-melle a fehér vászonlepel alatt. Ámbra és mirha füstje száll. Vadkacsapár csap az égre. [… Tovább]

Vers

Útkeresés

Jobbért sírunk mind… * Elromlott a világ kinyílt egy régi szelence szél fújja porát… Jobbért sírunk mind Hazugok száján bukik ki a szó Milliók várják a csodát Most nincs megváltás Tudod az utat… taposd – magadnak !

Egyéb

Sötét bárány a családban

… nálunk nem volt szokás az ilyesfajta jellemzés, de más efajta sem. Más cselekedetét hangosan megítélni nem tartottuk illőnek. Nagymama azt mondta, nem kijelenteni, hanem megérezni kell…*       Nagynéném férjét, Gondos Lászlót nem ismerhettem, még meg sem voltam, [… Tovább]

Kisregény

Konstancai nyár 16.

*    16. Petre barátnője persze örömmel tartott velünk. Ő még egyetemre járt. – Milyen tanszakra jársz? – támadtam le rögtön. – Biológia és kémia? Azért gondolok erre, mert tegnap az étteremben egy asztalnál ültem fiatalokkal, és az a lány [… Tovább]

Egyéb

Szívdobbanás

Nagyot dobbant a szívem, ahogyan újra megláttam. Tudtam, hogy így lesz, nem voltak kétségeim efel?l.       Tiszta, világos környezetben csak vártam, hogy eljöjjön, újra hozzám érjen.       Már nagyon hiányzott, hogy jelenlétével megdobogtassa azt a szívet, amelyikkel egyszer, valamikor régebben már megtette [… Tovább]