Here and now I’m watching the lawn, maybe the lawn. The grass is stirring. It’s maybe wind or shower, or simply that you are, what is stirring the world here and now. Itt és most A [… Tovább]
Még meg-megáll néha, kisimul tör?dött kézfeje, fogyó lépte elhal az avaron. Csend a csendben. Csak tekintete rostálja cseppenként az álmos folyót. – Sort sor után. Fokról fokra ember az ember.
A kép foglya is csak afféle cserfes rab; ketrecében vallomást tesz a derivált én, mint tavasszal az éled? természet, ám a tudat odalopja mellé a pillanat kig?zölgését, és párája ezer színben aggatja rá a világ bokrain fennakadt sóhajokat. De [… Tovább]
…és nem, kedves, nem a lehagyott ékezetekért. Egyenként tapogattam a bet?ket, mint ahogy szirmokat szenved a virág. Csak a fejléc maradt, meg a keret, amin most is dadogok… Ne kérdezz. Ez ilyen egyszer?.
Szemedben ott a sivatag kútja, lábam alatt a hétköznapok homokja. Taníts meg keresni, vizeken hallgatag heverni, hogy ne legyek zörg? délibáb. —————————————————————————————————- KútJA – homokJA, ez nagyon rosszul hangzik, inkább legyen: lábam alatt hétköznapi homok. A másik probléma a vizeken [… Tovább]
A k? alatt volt. Ragyogott. Én nem hittem volna, hogy feldobom és fennmarad, de befonták bársony fellegek és érte csengett a képzelet. A szilárd egy képben olvad el; mindig rejtve van és mindig megjelen. Eres kezem tapintja [… Tovább]
…mert megjelent egy el?ször látott mosolyban és h?s árnya apránként ellepett; csend lehelt a tájra, míg testébe zárta sóhajban elúszó lelkemet. Csak az értelem, csak az volt, mi nyughatott…
Mint a bércek szívében megbújó óriás könnycsepp, fürdeti lelkünk emberi csendjében és partjánál, a hallgatag-lágy mohán szelíd megnyugvásra lel a perg?n tiltakozó vágy. – Szemed tükre smaragdos csillogás, de annyi sok könnycsepp bennreked tétován.
Kámzsás arcát az est lebeg? árnyához simítja az alkony. H?vös testén lenge képzet fodroz. Szavammal mérem a bennem nyugvó csendet. Bodzaálom ring egy néma sóhajon, mit nem háltak el a hóhér hajnalok.
Kezemben forgatom a ceruza belét, csokrokra szalagot pödörítek. Becsülöm magam, mint a k? és az iszap léptem súlyát, a bércek visszhangjai az utókorra nehezülnek- könnyezve, könnyezve
