Panka Tamás Szerző
Vezetéknév
Panka
Keresztnév
Tamás
10 év 4 komment

Here and now

 

I’m watching the lawn, maybe the lawn.

The grass is stirring. It’s maybe wind or shower,

or simply that you are,

what is stirring the world here and now.

 

 

Itt és most

 

A gyepet nézem, talán a gyepet.

Mozdul a f?. Szél vagy zápor talán,

vagy egyszer?en az, hogy létezel

mozdítja meg itt és most a világot.

11 év 3 komment

Még meg-megáll néha,

kisimul tör?dött kézfeje,

fogyó lépte elhal az avaron.

Csend a csendben.

 

Csak tekintete rostálja

cseppenként az álmos folyót.

Sort sor után.

Fokról fokra ember az ember.

 

11 év 3 komment

A kép foglya is csak

 afféle cserfes rab;

ketrecében vallomást tesz

a derivált én,

mint tavasszal az

éled? természet,

ám a tudat

odalopja mellé

a pillanat kig?zölgését,

és párája

ezer színben aggatja rá

a világ bokrain

fennakadt sóhajokat.

 

De ami szabad,

az túlcsordul keretén,

és tovább nemzi

a mostohán elomló

álmokat,

mert hisz’ minden

költemény…

11 év 2 komment

…és nem, kedves,

nem a lehagyott

ékezetekért.

Egyenként tapogattam

a bet?ket,

mint ahogy

szirmokat szenved

a virág.

Csak a fejléc

maradt,

meg a keret,

amin most is dadogok…

 

Ne kérdezz.

Ez ilyen egyszer?.

11 év Nincs Komment

Szemedben ott

a sivatag kútja,

lábam alatt

a hétköznapok homokja.

Taníts meg

keresni,

vizeken

hallgatag heverni,

hogy ne legyek

zörg? délibáb.

—————————————————————————————————-

KútJA – homokJA, ez nagyon rosszul hangzik, inkább legyen: lábam alatt hétköznapi homok.

A másik probléma a vizeken hallgatag heverni. Heverni vizeken? A kút, sivatag, homok, délibáb rendben, s?t, a viíz is, de heverni vizeken, ez nem szerencsés, ez a kép nem is tud megjelenni el?ttünk.

11 év 3 komment

A k? alatt volt.

Ragyogott.

 

Én nem hittem volna,

hogy feldobom és fennmarad,

de befonták bársony fellegek

és érte csengett a képzelet.

 

A szilárd

egy képben olvad el;

mindig rejtve van

és mindig megjelen.

 

Eres kezem tapintja

az anyag lelkét,

mert a forma magány;

a lélek csendje

szól igazán.

 

Messzir?l nézem,

amit magamban hordozok.

Könny? és nehéz,

mint a nyílt titok,

mely nekem új és gyötör.

Minél inkább én vagyok,

annál inkább megjelensz.

11 év Nincs Komment

…mert megjelent egy

el?ször látott mosolyban

és h?s árnya

apránként ellepett;

csend lehelt

a tájra,

míg testébe

zárta

sóhajban elúszó

lelkemet.

Csak az értelem,

csak az volt,

mi nyughatott…

 

11 év 7 komment

Mint a bércek szívében

megbújó óriás könnycsepp,

fürdeti lelkünk

emberi csendjében

és partjánál,

a hallgatag-lágy mohán

szelíd megnyugvásra lel

a perg?n tiltakozó vágy.

 

 

Szemed tükre

smaragdos csillogás,

de annyi sok könnycsepp

bennreked tétován.

11 év 4 komment

Kámzsás arcát

az est lebeg? árnyához

simítja az alkony.

H?vös testén

lenge képzet fodroz.

Szavammal mérem

a bennem nyugvó csendet.

 

Bodzaálom ring

egy néma sóhajon,

mit nem háltak el

a hóhér hajnalok.

11 év 4 komment

Kezemben forgatom

a ceruza belét,

csokrokra szalagot

pödörítek.

Becsülöm magam,

mint a k? és az iszap

léptem súlyát,

a bércek visszhangjai

az utókorra nehezülnek-

 

könnyezve, könnyezve

Panka Tamás Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.