Lucskai Vincze : Vakarék

 

 

 

ha tudnám hogy hol kotyvasztják az élet menetét  
           a mikéntet 
           és a hogyan továbbot 
 meglátogatnám azt a kuplerájt  
 hogy a tekn?  fenekére nézzek  
 mennyi még benne a vakarék  
           tán néhány lepényre még elég 
   
           ideje kiszedni már a patkóból a szegeket 
 az igások úgyis gebékké koptak  
           lecsigázva minden pata  már 
  és csak taposni való út alatta 
   
 ha rügyfakadást akartok  
 mosolyt vagy szerelmet  
 tenném én azt is  
 de mételyezik lelkem   
           az emer-akár-hányok 
           és a gennyes  csatornák is 
 a pimasz érdekbódítások  
   
 pitizik ez a banda  
 s ha csettint a mágus a farka is feláll  
 és mint díszszemlén a rend-pillérek  
           úgy szalutál 
   
 átgyúrt szobrok   
 tövéb?l lesem alant a várost  
           és felismerem a szabadságot 
           settenkedik a parton 
           hídlábához 
 magára húz egy hírlapot  
 átvészelni ezt az éjszakát is  
      
 Ginsberg ül le mellém       
           és együtt sírunk    
           ? orlovskyt siratja    
 én a nemzetem     
           Hobo dalt csurgat az est a “senkifalva” felett

Legutóbbi módosítás: 2009.02.13. @ 06:54 :: Lucskai Vincze
Szerző Lucskai Vincze 200 Írás
... ha majd a dalnok, kihal belőlem és állok ismét éktelen ... buckámat hordja szét kóbor szél, reménytelen, ha majd jönnek daltalan, kopár szavak lanttalan és gőg táplálja dacos lelkemet, kerüld majd érintésemet ... mi marad, egy morzsányi falat egy cseppnyi harmat ...