Nagyálmos Ildikó : Az ezerhetedik

Kedvesem, az ezerhetedik,

egy állomás a többi sok közül,

ha egy percre hozzád tévedek,

kimerészkedem arcaim mögül.

Olyan magas minden, meredek,

alattunk vagy kilenc emelet,

felettem csak te, s a madarak

repdesnek a narancs ég alatt.

 

Kedvesem, az ezerhetedik

szobában a szerelem lakik,

lent a város újfent szendereg,

idebent már egy vagyok veled.

Hallgatom a szíved, hogy dobog,

b?rödre holdat rajzolok,

arcodon megizzad az éj,

szemed felszíne is mély.

 

Kedvesem, az ezerhetedik,

megteszi, mert jobbra nem telik,

és alig melegszik meg ágyad,

a sors keze már ki is rángat.

Pirkad, s mind kik utoljára

szerethetnek, száj a szájba,

egymás csapdájába érve.

Én Keletre, te meg Délre.

Szétszéledünk más irányba.

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette > Nagyálmos Ildikó