Részlet következik az interjúból. De csak az érdekl?dés felkeltéséért! S hogy aki kedveli ezt a témát, olvassa el az egész interjút.
De ne itt bonyolódjatok politikai vitákba. Akadálya bár nincs, csak a helye, az nem itt van. Bár kávéházi hangulat elérése a cél, de ott vannak asztalok, ahol a viták mehetnek, de a harmadik asztalnál ül?ket nem irritálja.Beszéljétek meg a magánlevelez?ben, ott is megismerhetitek egymás véleményét.
Riporter:
A másik, ami miatt „idegen testnek” t?nhetnek az ön m?sorai manapság, az a minket körülvev?, egyre kirekeszt?bb társadalmi közeg. A beszélget?s és mesél?s m?sorai is arról szóltak, hogy meg kell ismerni egymást, tiszteletben kell tartani más kultúrákat, mert csak így élhetünk együtt.
Kepes A.:
Úgy n?ttem fel, hogy különböz? földrészeken, különböz? kultúrákban, különböz? emberekkel kellett megértetnem magam. Ha az ember végignézi a különböz? civilizációkat az ókortól napjainkig, akkor azt találja, hogy azok a civilizációk tudtak meger?södni, amelyek nyitottak voltak másfajta kultúrákra, vallásokra, gondolkodásmódokra, befogadtak különböz? embertípusokat, és egy nagy közös kohóban megpróbáltak összeolvadni, és együtt élni. Németország például egy zárt kultúrának t?nt, de azóta vált gazdasági nagyhatalommá, mióta nyitottak a világra. Ugyanez áll az amerikai gazdaságra is, ami most ugyan – más okból – válságban van. A dél-amerikai kultúrák közül az egyik leger?sebb az argentin, ahol a kamaszkoromat töltöttem. Erre szintén jellemz? volt a befogadás. A magyar kultúra szintén alapvet?en befogadó, csak mi magyarok nem vagyunk néha azok. Pedig ha megpiszkáljuk a saját múltunkat, akkor kiderül, hogy a bolgároktól, törökökt?l a szlávokon át számos más népcsoportig nagyon sok mindenkit?l tanultunk. Ha meghallgatjuk például Bartók vagy Kodály gy?jtését, rájövünk hogy a magyar népdalok tele vannak szlovák, román, rutén dallamokkal. A szlovák himnuszt gyerekkoromban apám magyar népdalként énekelte nekem. És mégis mindezt állandóan újra és újra el kell magyarázni, és ahelyett hogy saját érdekeink szerint élnénk, állandóan b?nbakokat keresünk és nem megoldásokat.
Ez a b?nbakkeresés egyre er?sebb az utóbbi id?ben, legalábbis az utcán ez látszik. Nem így véli?
Nem. Inkább úgy látom, hangosabb… Az elgondolkodóbb, érzékenyebb, kulturáltabb rétegek mindig visszahúzódóbbak voltak. Miközben látjuk, mi zajlik az utcán vagy a kereskedelmi televíziózásban, szaporodnak például azok a klubok és baráti közösségek, ahol esetenként 50-100 ember összejön, meghívnak valakit, akit végighallgatnak, és aztán közösen beszélgetnek. Sok fiatal nem néz televíziót, hanem elmegy a videotékába, kivesz egy jó filmet, a barátaival megnézi, és utána közösen megbeszélik. Igenis léteznek a kultúra értékes szigetei. Én ezért nem vagyok elkeseredve. Csak az ember mindig a f?sodorral szembesül, és a tévében is a f?m?sorid?s vackokat szidja, ahelyett hogy kikapcsolná a tévét.
Forrás: www.fn.hu/kultura
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:34 :: H.Pulai Éva