Kissé tudathasadásos az állapotom.
Mintha kett?s életem lenne…
Az egyre valószer?tlenebb jelen:
az álomszer? munka, feladat,
(ami most a valóság mégis)
s az a kitágult sz?k virtuális,
mely valahogy valóságosabb.
Itt feltölt?dhet az ember,
mint útmenti pihen?n, energiával,
s kinccsé válik minden szavam,
(Fényl?, vakító fehér arany…)
egymást er?sít? csöpp kitér?k:
kellemes, bódító,…és céltalan.
Ez is egyfajta tapasztalás,
ha mást nem is,
ezt meg tudjuk adni egymásnak,
míg lassan, újult színnel, er?vel
nekifeszülhetünk a valóságos
valóságnak…
De tudod ugye:
visszavárlak.
Legutóbbi módosítás: 2008.11.29. @ 13:05 :: Péri Györgyi
