Akvarellek
(Szotyory Lászlónak)
A kezdetekre úgy utal a rózsa
mint a végre;
és mindent tud, mert hervad, ha ránézel
mint az égre –
csodálkozásod maggá gy?ri, hordja,
ég és föld közt magányodat oldja.
Mert könny? megfesteni a méhet,
de nem azt, ahogyan elszáll –
mert könny? megfesteni a rózsát,
de nem, ahogy szirma elvál –
és könny? a figyel? embert,
de nem, ahogy rajt’ az id? –
Fesd hát a moccanatlan változót,
hogy Isten legyen vásznadon.
Rízspapírra
(Karácsony Gábornak)
Olyannyira folyik a folyó,
hogy nem is látni;
de ha megindít, partjához
képest – megrémít,
ki örökre hittem, hogy állok.
Oly kicsi a halál.
Nincs egy búzaszemnyi,
s mire kihajtana,
már nem vagyok.
Legutóbbi módosítás: 2008.11.27. @ 09:02 :: Petz György
