Néhány nagy költ?vel szólva. (Bartha Tamás képe)
Csak úgy most, csöndesen,
ahogy a forma adja – lelkesen,
mert semmi több, s nem más a lélek
– formát ölt a csöndességem.
Csak úgy most, védtelen.
Ahogy az este készül, szája tátva
itt az éj, bekap mint bárka;
kellett volna bálnát mondanom,
de nincs ki küldne; bárka lesz.
Csak úgy most, álmosan,
óh mennyi társ, ki már a távolba’
a prófétáknak táncosa: Babits, Dsida,
a felszíneknek mélyl? Kosztolányija,
s ki rég úgy vádolt,
mert élni mertem:
József Attila. És a többi: dal Weöres,
nagy lélek és koponya útazója „inthyKar”
mégis, magyarnak számkivetve,
szóért?je kis nyelvszigetnek, itt vagyok.
Sorsból jött pózok nagy mártírja, Endre,
Yda, ha Léda, ha szeretnek.
Nem kellünk, csak az éjnek,
csöndesen, védtelen, álmosan;
akár a lélek, mi legtágabb képen
a formára ruha.
Legutóbbi módosítás: 2008.11.27. @ 09:04 :: Petz György
