Fecske Panna : Cseresznye illatú csók

 

Vért izzad az alkonyi ég,

cseresznye illatú csókot lehel homlokomra,

hajamba bújik, majd tova fut a szél,

nyárfák ölelésében keres vigaszt,

megpihenni vágyik, ringatózni még.

Szűnjön meg idő és tér

a végtelen útján egy sóhajra csupán,

láthatatlanná olvadva szülessek meg újra,

nyárfák ölelésébe bújva

cseresznye illatú csókot lopnék,

mint a májusi szél.

Legutóbbi módosítás: 2008.11.29. @ 17:50 :: Fecske Panna

Szerző Fecske Panna 250 Írás
Lehetne ide sok mindent írni, de a mi voltam az már nem érdekes, ami vagyok az még képlékeny, ami leszek azt még nem ismerem...