William Blake költészetének méltatása majdnem száz évet váratott magára: csak a XX. században fedezték fel, s ekkor került az ?t megillet? helyére az angol és a világirodalom történetében. Kritikusai és rajongói mind a mai napig tanulmányozzák és elemzik költészetének, valamint fest?i, grafikai munkásságának gyümölcseit.
Középosztálybeli családból származott, szinte egész életét a viharos ütemben fejl?d?, mindinkább iparosodó Londonban töltötte. Kés?bb számos versében írt err?l a fortyogó, színes városról. Hamar kiderült, hogy a rajzoláshoz kiemelked? tehetsége van, így 10 éves korában rajziskolába íratták. 1772-t?l egy ismert londoni rézmetsz? segédje és tanítványa lett, s kitanulta ezt a ritka mesterséget. Mestere megbízásából a Westminster apátság, és más középkori templomok síremlékeit, szobrait rajzolgatta. Nagy hatással volt rá a vallás, és a gótika szellemisége. Gondolatvilágát els?sorban a misztikus látomásokban is testet ölt? nézetek befolyásolták (Ennek ékes bizonyítékaként számos illusztrációt készített Dante Isteni színjátékához.)
Blake költészete vadul harcolt a Jóság nevében, a Sátán mellett az emberi létezést megnyomorító angyalok rideg bölcsessége és képmutató erkölcstana ellen. Lázadása nyilván az angol ipari forradalom és a nagy francia forradalom ellentmondásaiból született. Fontos megemlíteni, hogy kihangsúlyozta a „n?” szerepét, külön kiemelve a szerelem szentségét, amely nem képmutató házasságokban mutatkozik meg. Jézus igaz tanításait helyezte el?térbe, az önfeláldozás misztériumát, mint az egyik legf?bb vallási és esztétikai erényt, továbbá a b?nök feltételek nélküli bocsánatát, mint az emberi és a költ?i tudat eggyé olvadásának alappillérét.
Blake szabadság iránti vágya felt?n?en provokatív, szinte magával ragadó volt, de ezt az adott korban csak a természetfeletti jelenségek befogadásával tudta kifejezni. Külön sorscsapás volt számára, hogy a szabadelv? gondolkodás soha nem volt annyira béklyók közé szorítva Nagy-Britanniában, mint éppen azokban az évtizedekben, amikor lírikus tehetsége tündökölt. Azonban, ha a történelem nem ilyen viharos azokban az id?kben, talán sosem jut el addig, hogy ennyire nagyszer? sorokat vessen papírra. Számára az ipari forradalom miatt tet?fokára hágott társadalmi feszültségek kiélez?dése, az amerikai függetlenségi háború hírei, a francia forradalom politikai és ideológiai hagyományokat szétszabdaló hitvilága szinte múzsák voltak.
Forrás: www.napvilag.net
A GÖRÖNGY ÉS A KAVICS
„A szerelem önnön javát
Nem ?zi, nincs magára gondja,
De másnak édes enyhet ád,
És Eget épít a Pokolra.”
Így dalolt a kis Göröngy,
Rúgta barmok lába,
Ám a Kavics a patakban
Ezt fonta dalába:
„A szerelem csak enjavát
Kergeti, mást kéjébe törve,
Örvend, ha másnak gondot ád,
S Poklot épít az Égi körbe.”
(Somlyó György)
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:31 :: H.Pulai Éva
