Hónap: 2008 november

Régi versek dicsérete; de ott van a régi megrökönyödés biológia órákról: a törzsfejl?dés során megtörtént az ?sszáj – száj csere…   SZELLEMIB?L A FÖLDI Régi versek dicsérete   Amikor ezt meg ezt írtam, Nagyon akartam, nagyon éreztem, Ezért er?sen írtam [… Tovább]

  Légy különb, mint a többi! Ha máshogy nincs különbség köztetek. Vegyél el mindent magadból, mi ?si örökség, régi üzenet, – s ennek is megvan az ára aztán költsd új ruhára, fogyassz , fizess. Hisz nagy a b?ség, s csak [… Tovább]

… “szeretlek” …azt mondtad…   …belém bújtál hogy rám találj körülnéztél mint a virágos réten ha kinyílik a sok vadvirág hozzám simultál -megérezted- mi fáj keserves emlékeim bársonyos lepellel lefedted boldog perceim velem újra élted szememben összetört álmaim meglelted múlt [… Tovább]

  Magamnak vagyok, tépetten, meg nem értve, kiterülve vacog bennem a lét. Én változom talán, és nem a táj, sem a tél, de benne, minden porcikám fél. De tán nem csal meg a t?z, azt suttogja, csak odaát van tavasz, [… Tovább]

(búcsúverses szösszenet, meg Gil de Rais vagy kifene) A Spanyolnáthában elkövetett tüsszentés   p.hu Mit ér, mit ér két félteke… a net végét?l féltek-e? Mit ér szakáll, ha kék s akar, Nem bérszámfejtésben matat, Adótanácsalás nem étke, S n?i nemt?l [… Tovább]

  Beszédgyakorlat   Elmondtam neked mindent. – Érted -, válaszoltad. Úgy gondoltam, részemr?l ennyi a kapcsolat.   Te nem hagyod, válaszolsz! – Világos -, mondom én. Mondod, csak mondod, amir?l eddig hallgattál,   s amiért eddig, – Igen -, bizonygatom [… Tovább]

tumulus – sír; de ez latin, pedig ez majdnem óda az orosz nyelvhez, amiben csupán én vagyok a zavaró tényez? (MEG)LEPETÉZÉS   Magamra rakom petémet, epésen, keljen ki az, minek kikelni kell. Én alszom tovább, ha nem gond, Elegem van [… Tovább]

  Nem vagyok bonyolult! – süvöltöm, nem látszik mesebeli erdő, csak avart zörgetek, ide ne jöjjön a semmi kis varázsmadár. Falná a fals napot alólam, kiénekelne agyam televényéből minden csírázó dühöt. Kell nekem megváltás szárnya? Vérzik a lábad, gilice!   [… Tovább]

Etkának EZ MOST EGY ÚJ VERS   Már nevében ott a fordulat, a versnek Ahogy a barmok az igát – szélig húzzák, S fordulnak vissza, mert hogy vers legyen A földön, és húzzák az ekét, és belehajítva Ott a mag, [… Tovább]

Guzsbakötve táncolni, vagy satuba szorítva szabadnak lenni – nehéz, sokszor lehetetlen. Az ember elbátortalanodik, elbizonytalanodik.   Satuba szorítva   Mikor mellkasomban a hideg egyedüllét havazni kezdett, s mint egy fájó menekültkép, amit a jég ellep, magamat úgy láttam, hogy fagyott [… Tovább]

Nincs harag… Nincs harag, az egész egy pillanat. Lelkem párás ablakán szemem messze néz. Oly kicsi a világ, hitte Valakit talált. Egy pontot ahonnan sarkából kibillenthetem régi életem. Emlékemben kutatok, voltak már ilyen napok, akkor is megcsalt a hitem…

* bolond lyukból bolond szél fúj     minden lyuk bolond hogy másfajta szél fújjon ne is reménykedj

Papírmadaraid, ha szárnyra kapnak, ott maradsz magadban magnak. Ne gondozd lelkedben a szörnyet, akard, hogy vagyok és légy enyém, mert úgysem maradok örökké. (Meszesedik a véredény.) Ha elindulsz, fordulj csak vissza, add nekem, mit markod takar, örülhessek én is a [… Tovább]

…olyan édesek…   …majd meglesem tekinteted ha reggel a fahéjas teát kevered s egy kortyot ellopok kezedb?l a zsemlét kiveszem hullámosan a vajat rákenem úgy, ahogyan Te szereted majd a narancsot most neked adom csak az illatát élvezem s a [… Tovább]

  Csevegünk, csevegünk, Nap-nap után. Megnyílsz, és befogadsz, bels?dbe egészen, látlak mélyen, és te engem, csupaszon állunk, néma tükörképben.     Csevegünk, csevegünk, Órákon át, halkan, simogató figyelmeden vágyakozva csüngök, figyellek és figyelsz engem, mosolyoddal alszom, örömödben fürdök.   Csevegünk, [… Tovább]

    Remegsz, hogy ócska riposztod glóriát vonjon homlokod köré, – bár tartanád a szád (!) – szavaid küretelt gondolatok, már holtak voltak, mikor kicsusszantak fogaid közül, hasztalan köpködöd mérged, ha játékos kedvem elfogy, csigolyád törik majd, halkan reccsenve, döglötten [… Tovább]

  Felhők borítják a sötét eget, néha az eső is elered, szél fúj, tördeli a fákat, a fagy, a hideg szétárad… Borongós idő, kérlek, múlj el! Lassan már a Nap is felkel, sugarai áttörnek minden gátat, és fénnyel borítják be [… Tovább]

Ne szórd gyenge szirmod tajtékzó folyókba, lelkedet koldulják görcsös kezek. Kinek hitét vették mind itt ül a járdán, hosszú ez az utca, veled megyek. Napszítta szikáran, talpig gyolcs ruhában, hajad száll a szélben, nem kell koszorú. Korhadó kereszted a falat [… Tovább]