Pozsa Ágnes : A szóhányó

Kicsit nehezen gy?rte le a szavakat, de a rettegés nagy úr.

– Nyelj! – hallotta a hangot.

Nem tudta volna pontosan megmondani, hogy belülr?l, vagy kívülr?l jött a hang, de félelmetes volt.

– Nyelj!

Világos. Megértette. Nyelnie kell.

A szabály, az szabály. Ha egyszer azt mondják, hogy nyelj, akkor nyomni kell befelé, ami kifelé kívánkozik.

– Térdre!

Körbenézett. Azt hitte nem jól hall.

Mégis ki diktál? Ja, persze! Aki a leger?sebb, azé a hatalom. ?mondja meg a játékszabályokat. És mindenkinek fontos a játék. Elvégre embernek születtünk.

Körülötte szépen sorban kezdtek a játékosok térdre rogyni. ?még a nyeléssel volt elfoglalva. Nem nagyon tudta követni az eseményeket.

– Térdre! – hallatszott újból a hang.

Furcsán néznek ki így a többiek… – gondolta eltöprengve.

Miért is ne? A játék a fontos. Hogy térden állva, vagy talpon maradva? Végül is, majdnem mindegy.

Gondolkodni kezdett. Ez nagy hiba. Ha a hatalom diktál, akkor a legrosszabb amit tehet az ember, ha gondolkodik. De ez már születése óta megkeserítette az életét. Nem tudott nem gondolkodni.

Ha már úgyis mindenki térdel, miért is ne térdelne le ? is?

Azt hitte, ez olyan egyszer?. A többieknek legalábbis, olyan egyszer?en ment.

Behajlította a lábát, de az nem engedelmeskedett. Gy?rte lefele a szavakat, és próbálta behajlítani a lábát, de nem sikerült.

– Jaj, a játék! – aggódott magában. – Ha nem sikerül behajlítania a lábát, elveszik a játékát. Játék nélkül meg az élet mit sem ér!

– Térdre! – szólalt meg mögötte szelíden egy hang. – Én vagyok a játékfelel?s. Kérlek, térdelj le, mert különben ki kell zárjalak a játékból.

– Persze – szólt nyüszít? hangon.

Nehéz egyszerre nyelni a szavakat és beszélni is.

– Térdre! – ismételte a mögötte álló szelíden.

El?re hajolt, hogy jobb belátásra bírja a lábát, de az nem engedelmeskedett.

– Megszeged a szabályokat? – kérdezte dörögve a hang.

– Én szeretném…- vinnyogott tovább – és csodálkozott, hogy nem jönnek kígyók, békák a szájából. A mesékben mindig úgy van, hogy kígyók békák lesznek a szavak, mikor rossz ember szájából jönnek. ?meg már kezdte magát rossz embernek érezni.

A szónyelés csak ilyen. Rossz emberré teszi, aki megpróbálkozik vele.

– Térdre! – üvöltötte a hang.

A többiek esdekl?n néztek rá.

– Térdelj már le! – kérte a szemük.

Ekkor azonban furcsa dolog történt. A szavak, amiket addig befelé gy?rt, hirtelen kifelé jöttek. Olyan sebességgel, hogy képtelen volt megállítani. Csak jöttek, jöttek, és már nem lehetett mit tenni.

Sugárban szembe hányta a világot az élet legszebb igazságával:

– A játék, az gyönyör?!

 

___________

 

illusztráció: Novák Péter munkája

 

Legutóbb szerkesztette - Pozsa Ágnes
Szerző Pozsa Ágnes 52 Írás
"Az élet ízét csak a bolondok ismerik" Ajar