Horváth János : Gedeon szerelmei – Juli

Gedeon jól érezte magát. Júlia iránti múlhatatlan szerelme boldoggá tette, és nem gondolt már rossz érzéssel elmúlt házasságának végnapjaira.

 

 

 

(1)

 

Juli az elvált asszonyok visszanyert szabadságát élvezte, már egy éve, amikor Gedeon megismerte ?t. Egy barátja esküv?jén találkoztak el?ször. Juli szépsége, már az els? pillanatban rabul ejtette. Talán, az ital volt rá ilyen hatással, vagy maga az esemény hangulata, nem tudta, de amikor meglátta a lányt az ajtóban, azonnal megérezte, hogy köze lesz hozzá, nem menekülhet el el?le. Juli kés?n érkezett, mert a szertartás után hazament átöltözni, és a fia még aludt, nem akarta felébreszteni délutáni álmából. Gedeon a szomszédos sötét szoba mélyén, egy fotelban ült, itala társaságában, amikor meglátta a lányt. Éppen belépett a szobába, és a villanykapcsolót tapogatta a sötétben, amikor egy kétéves forma kisfiú szaladt oda hozzá. A lány lehajolt érte, és a feje fölé emelte a fiát. – Szeretlek babám -, mondta, vidám nevetéssel. A világos háttér és a sötét szoba kontrasztja miatt nem láthatta jól a lány arcát, de kedves hangja alapján, szépnek képzelte. Ebben a meggy?z?désében, kés?bb sem kellett csalódnia.

Gedeon válófélben volt. Az els? házassága, bár nagyon nagy szerelem volt, nem sikerült jól. Id?be tellett, amíg belátta, hogy helyrehozhatatlan a kapcsolatuk Zsuzsannával, és elment otthonról. A válást még nem mondták ki, de neki nem is volt sürg?s, még örült is neki, hogy még néhány hónapig, ha csak hivatalosan is, de még összetartoznak. Akkor tudta meg, hogy valami nincs rendben, amikor az egyetlen barátja Lajos, elmondta neki, hogy beleszeretett a feleségébe, és hogy az érzés kölcsönös. Különös kapcsolatuk – Zsuzsanna már hat hónapja szíve alatt hordta lányukat -, három hónappal ezel?tt kezd?dött, és mostanra már komolyra fordultak a dolgok. Lajos is n?s volt, de Katának nem lehet gyereke, legalábbis úgy tudta. El?került egy üveg pálinka is valahonnan, és ivás közben egymás vállán siratták véget ért barátságukat. Akkor még nem váltak el, adtak még egy esélyt maguknak. Lajos hamarosan megtudta, hogy Kata is teherbe esett, így a döntés, hogy megbocsát Lajosnak, érthet? volt. Úgy nézett ki, hogy a dolgok rendez?dtek, de Gedeon számára nem volt már olyan békés a folytatás. Akkoriban Édesnél laktak. A lakás nagy volt, és ?k megkapták a kisszobát, ahol kényelmesen berendezkedtek. A közös élet nem okozott nehézséget, Édessel jól kijöttek. Néha-néha voltak súrlódások, de melyik családban nincsenek? Amikor Lajos is felt?nt a színen, Édesnek rossz érzései voltak, de nem akart beleszólni az életükbe, ezért hallgatott. A lelke mélyén megérezte ?, hogy itt valami tragédia készül, vagy legalábbis nem lesz ennek jó vége. Ezekben az id?kben éveket öregedett az asszony, és a betegségek is gyakran elérték. Juli, fiával az ölében, belépett a szobába, és felkapcsolta a villanyt.

– Hát, te ki vagy? – Kérdezte a lány, vidáman cseng? hangján, amikor meglátta Gedeont.

– A mikulás – mondta Gedeon alig hallhatóan. Juli átnyújtotta a fiút Gedeonnak.

– Akkor vigyázz rá egy kicsit, amíg visszajövök. Hozok egy pelust. Érzed? – kérdezte kacagva – szükség lesz rá.

Amikor a lány visszajött, egy halom, tisztára mosott, vasalt pelenka volt nála. Gedeon éppen azt magyarázta a nyakába csüng? kisfiúnak, hogy azért nem tudott rendesen felöltözni, mert a mikulásruhát beadta a tisztítóba, és különben is, még van id? decemberig. A lány állt egy darabig, nézte a fiúkat, és amikor észrevették, hogy bejött, kinyújtotta a karjait, hogy átvegye a fiát Gedeontól. Gedeon arcon csókolta a kisfiút, és átadta Julinak. Ekkor találkozott el?ször a tekintetük, ekkor közeledtek egymáshoz el?ször teljes nyíltsággal, odaadással. Gedeon egyszerre érdekl?dést, és elutasítást látott a lány, tágra nyílt, szürke szemeiben. Az utóbbiban nagyot tévedett.

 

 

(2)

 

 

A telet Gedeon már albérletben töltötte L?rincen. Onnan járt be Zuglóba, a munkahelyére, naponta két órát töltve az utazással. A válás húzódott, a második tárgyalás id?pontját még nem t?zték ki. Gedeon úgy döntött, hogy magányába zárkózik, és nem tartja a kapcsolatot senkivel. Édes szomorú volt emiatt, de megértette a fiát. Ismerte ?t, és jól tudta, oka van arra, hogy így tesz.

Tavasszal, amikor a hóolvadás elkezd?dött a kemény tél nyomait is eltakarította a langyos fuvallat, és jobbra fordult az id?, egy szép napsütéses napon Gedeon találkozott Julival. Véletlenül futottak össze. Gedeon a villamos megállóban várt a villamosára, amikor Juli hangját hallotta, aki a háta mögül szólt hozzá.

– Hát, te, mit keresel erre? – Kérdezte a fiút, meglepetést színlelve.

– Itt lakom. Megyek be a városba, vennem kell néhány apróságot a hétvégére – mondta Gedeon. A fiú próbált visszaemlékezni arra a téli estére, amikor megismerkedtek.

Sokszor gondolt Julira, meglepte a lány közvetlensége, a szeméb?l sugárzó vidámsága. Nem is gondolt arra, hogy találkozhatnának, a lány sem említett ilyesmit. Mindketten azt hitték, már nem is látják egymást. A sors, azonban, másképpen döntött, és egy csodálatos, szerelem kibontakozásához adott lehet?séget mindkett?jüknek, amivel éltek is.

– Mi a terved ma estére? – kérdezte a lány, mosolyogva. – Holnap szombat van, úgysem megyünk dolgozni, alhatunk, ameddig jólesik. Nincs kedved bulizni egyet? Van két meghívóm egy koncertre az LRI klubba, és nincsen partnerem. Eljönnél velem? Gedeon nem lep?dött meg a lány közeledésén, érezte, hogy nem közömbös számára.

– Hát persze, örülök a meghívásnak.

Mindent megbeszéltek, mire a villamos beérkezett a megállóba. Juli búcsúzóul arcon csókolta a fiút. Gedeonnak jólesett a lány csókja, és egészen megszédítette az illata. Ezt érezte, akkor este is, amikor elváltak egymástól, akkor azt hitte, talán, soha többé nem látja viszont.

Az este jó hangulatban telt. Sokat táncoltak, és amikor a zenekar pihen?t tartott, a büfében kávéztak, és beszélgettek. A lány nem ivott alkoholt, mert vezetett, és szigorúan ragaszkodott ahhoz, hogy ilyenkor nem iszik. Jól érezte magát, és nem akarta elrontani az estét.

Amikor hazaértek, kiszállt, hogy kinyissa a kaput, és beálljon az autóval, közben intett a fiúnak, hogy maradjon.

– Hát, én itt lakom. Kiköltöztem a házból a nyári konyhába. Délután, amikor hazajöttem, áthoztam még néhány dolgot. – mondta Juli teljesen váratlanul. Megvárta, amíg Gedeon kiszáll az autóból, és becsukta az ajtókat. Odahúzódott a fiúhoz, és szájon csókolta. – Vártam már ezt a napot, tudtam, hogy eljön. Már nagyon hiányoztál – suttogta Juli, és még szorosabban magához ölelte a meglepett Gedeont.

Az éjszakát együtt töltötték. Nem aludtak egy szemhunyást sem, nem tudtak betelni egymással.

– Korán el kell menned. Nem baj, kedves? Tudod, anyám nem szereti, ha n?s emberrel kezdek. Ez itt már vidék. Mindenki mindent tud a másikról. Nem szabad, hogy meglássanak. Este jöhetsz, minden este, amikor csak akarsz. Együtt lehetünk itt, kint a nyári lakban. De hajnalban, amíg fel nem jön a nap, menned kell. Jó lesz így? – Kérdezte Juli a fiút, és szorosan hozzásimult.

Gedeont nem tántoríthatta el semmi. Kincsre lelt, és tudta, nem engedheti el, soha többé. Majd rendez?dnek a dolgok, és összeköltöznek. Reménykedett benne, hogy ez nemsokára bekövetkezik.

– Mint Rómeó és Júlia. Hajnalban, ha pacsirta szól, mennem kell. – Nevetett a fiú jóíz?en. Összeszedte ruháit, és felöltözött. A lány addig bement a házba, és kis id? múlva egy tálcával tért vissza. Két csésze, g?zölg? kávét hozott. Szótlanul megitták, miközben nézték egymást. Nem tudták felfogni, hogy mi történt velük. Még egyikük sem érezte, ezt az érzést. Új volt, izgalmas, és boldoggá tette ?ket.

– Vigyázz magadra babám! – Mondta Juli a fiúnak, miközben kinyitotta a kaput. Leszedett a kulcstartójáról egy kulcsot, és átadta Gedeonnak – tessék, babám, ez a tiéd. Nem kell várnod, ha jössz este, csak legyél óvatos! Pistit korán lefektetem, és jövök hozzád. Addig nyugodtan helyezd kényelembe magad szerelmem, és hallgass zenét, vagy pihenj. Sietek majd hozzád, kedves. És most menj, meg ne lássanak!

 

 

(3)

 

Gedeon jól érezte magát. Júlia iránti múlhatatlan szerelme boldoggá tette, és nem gondolt már rossz érzéssel elmúlt házasságának végnapjaira. Féltette kapcsolatukat, és figyelt arra, hogy ne kövesse el azokat a hibákat, amelyek korábban, valamennyi kapcsolatának a végéhez vezettek. Hónapok múltak így el, boldog szerelemben, és úgy t?nt, hogy ez már így is marad. Egy váratlan fordulat azonban, megváltoztatott mindent, és lerombolta az amúgy is törékeny boldogságukat.

Közeledett a karácsony, els? együtt töltött karácsonyuk. Mindent elterveztek, és még id?ben gondoskodtak az ajándékokról is. Együtt mentek vásárolni, és közben döbbentek rá, hogy mennyire hasonló az ízlésük. Juli hét évvel id?sebb volt Gedeonnál, de ez egyiküket sem zavarta. Gedeon inkább konzervatív volt, nem szerette a kirívó dolgokat maga körül, így az öltözködésben is inkább a hagyományokat követte. Juli egy pulóvert vett neki, de gondosan eltitkolta el?le. Fontos volt az ünnep hangulata, és ehhez hozzátartozott a meglepetés. Gedeon valójában igazi, nagy meglepetésre készült. Arra gondolt, hogy nincs jobb alkalom arra, mint az ünnep családias hangulata, hogy megkérje Juli kezét. Apró kövekkel kirakott aranygy?r?t vett Julinak, és nagyon izgatottan készült a lánykérésre.

Juli szüleivel, id?nként találkoztak, amikor hajnalban, bent a házban kávézgattak. Már nem nehezteltek Gedeonra. Amióta hivatalosan elváltnak min?sült, Gedeont a bizalmukba fogadták. A nyári konyha f?thet? volt, és így télire is azt használták találkahelyül, fenntartva az önállóság, a különélés látszatát. Juli szülei építkeztek, és tavasszal már költözhet? állapotba kerül a ház, itt nem messze, közel a repül?térhez, Juli munkahelyéhez. A házat ajándékba szánták a lányuknak, némileg kárpótlásul, a rossz házasság, és a válás miatt. Lelkifurdalást éreztek, mert ?k beszélték rá lányukat a házasságra, amikor kikérte a tanácsukat Istvánnal kapcsolatban.

– Mindenki a saját sorsának irányítója, – mondta Gedeon Juli anyjának, amikor szóba került az elrontott házasság.

Karácsonykor Juli egy szép fát hozott a l?rinci piacról, és Gedeonnal együtt díszítették fel.

– Úgy, mint régen – súgta Juli Gedeon fülébe, és megcsókolta a fiút, miután az utolsó dísz is a helyére került. – A csúcsdíszt neked kell feltenni, tudod kedves, az a férfi feladata – mondta Juli csillogó szemmel, amikor Gedeon kezébe adta a díszt.

– Szeretnék mondani valamit – kezdte Gedeon, de Juli leintette.

– Ne most. Most nekem van beszédem veled. Nem lesz kellemes, tudom, de szeretném, ha ?szintén válaszolnál egy kérdésemre. Szeretnél gyereket?

Gedeon meglep?dött a kérdésen, a gyerek, és a jöv?jük, ilyen konkrétan, még nem volt kérdés számára. Tudta, hogy mit akar, hiszen azért vette a gy?r?t is, de nem volt egészen biztos Juli beleegyezésébe, bár az elutasítástól nem tartott, de gondolta, Juli esetleg, még nincs felkészülve egy újabb házasságra. És most, ez a kérdés váratlanul érte.

– Persze, szeretnék. Miért kérded? Megrémítesz. Csak nincs valami baj?

– Nem, nincs baj – válaszolta Juli, egy kis bizonytalansággal a hangjában. Szerencsére, Gedeon ebb?l semmit nem vett észre.

Karácsony után Juli gyakran panaszkodott Gedeonnak, hogy nem érzi jól magát, és ne találkozzanak, ha lehet, mert fáradt, és szeretné kipihenni magát.

Gedeon nem tudta rászánni magát a lánykérésre, úgy ítélte meg a helyzetet, hogy kapcsolatuk még nem ért abba a szakaszba, hogy egy ilyen komoly kérdést feltegyen a lánynak, a szülei jelenlétében. Nem akarta elrontani az ünnepeket, sem, ezért elhalasztotta a kérdés feltevését. Mintha megérzett volna valamit, mintha a hatodik érzéke figyelmeztette volna, hogy legyen türelmesebb.

– Ma ne gyere – kérte Juli, amikor Gedeon felhívta ?t, hogy megbeszéljék a szilveszteri programot. – Tudod jól, hogy ?szinte vagyok hozzád. Nincs semmi baj, de egy kis id?re fel kell függeszteni a találkozásokat. Igen, tudom, olyan, mintha együtt élnénk, de azért nem kötöttük le egymást egészen. Én nem is ígértem Neked ilyet, tudod jól. Szabad vagy te is babám. Nekem pedig egy kis id? kell, semmi más. Nem, nincs senki, ne aggódj kedves. Nem, nem mondhatok semmit. Majd hívlak, ha itt az ideje.

Gedeon semmit nem értett. Teljesen összezavarodott. Napokig próbálta elérni Julit, de nem tudta. Ha felvette a telefont valaki, és meghallotta Gedeon hangját, nem szólt bele, letette a kagylót. A munkahelyén is hívta a lányt, és ha sikerült, több hét eltelte után beszélni vele, Juli mindig megkérte, ne hívja, és ne keresse többet.

Hónapok teltek így el, míg Gedeon feladta, és nem kereste többé a lányt. Fájt a hiánya, de az id? enyhítette a fájdalmát. Új kapcsolataiban mindig tartózkodó volt, és bizalmatlan. Évekkel kés?bb tudta meg egy közös ismer?sükt?l, hogy Juli abban az évben, éppen szilveszter el?tt, egy nagyobb m?téten esett át. A m?tét, sürg?s volt, mert a gyerek meghalt, alig három hónapos volt, fiú. Juli életét a gyors orvosi beavatkozás mentette meg. Soha többé, nem lehet gyereke.

 

 

(Budapest, 2008. május)

 

Legutóbb szerkesztette - Horváth János
Szerző Horváth János 161 Írás
"Újra kezdeni mindent e világon, - megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…" (Váci Mihály: Valami nincs sehol) Budapesten születtem, egy Várbeli, háborús sebektől meggyötört bérházban, az ötvenes évek elején. Iskoláimat javarészt Budapesten végeztem, azt a paradicsomi másfél évet kivéve, amikor az általános műveltség megszerzése terén az első lépéseket megtettem, a szentgotthárdi általános iskola padjaiban. Az a másfél év meghatározó számomra, azóta is nosztalgiával gondolok a vidéki évek szabadságára, a Rába parti csavargásokra. A Budapesti Madách Imre Gimnáziumban érettségiztem. Tanáraim nagy hatással voltak rám. Itt sajátítottam el az irodalom szeretetét, és az amatőr színjátszás alapjait, amely később is szerepet játszott, az életem során. A BME Gépész karán szereztem diplomát 1989-ben. Ezt követően gépészmérnök-informatikusként dolgoztam a Medicor Röntgen Rt.-nél, majd egy amerikai multinacionális vállaltnál, a GE-nél, nyugdíjazásomig. Az írással Földes Péter osztálytársam, és barátom biztatására kezdtem foglalkozni, több, mint egy évtizede. Novelláim különböző antológiákban már megjelentek. Első novelláskötetem 2019 elején jelent meg Búcsúlevél nélkül címmel, amely az elmúlt több, mint egy évtized válogatásait tartalmazza.