Z. Farkas Erzsébet : BETLEHEMI CSILLAG

“… mindenki és minden várakozik…”

 

Irgalmatlanul átzuhog rajtunk a lét,

égnek a gyertyák,

sírunk és siratunk,

a riadt emlék becsukja két szemét.

 

Lelkünkbe söpörjük össze a bánatot,

figyeljük a jelet,

vacogunk a télben,

félve várjuk a betlehemi csillagot.

 

Az érces hang visszhangzik az éjszakában,

didergő a néma válasz,

felüti fejét a rémület,

Heródes gyanúja az élet medrében.

 

Harcban keresi a megváltó hatalmat,

rémült anyák elbújnak előle,

katonák elől nincs menekvés,

csecsemők sikolya fedi el arcukat.

 

Fellármázzák síró Betlehem városát,

hideglelés hull a véres hóban,

gyalázat mocska toporog,

amíg az összes házat átforgatják.

 

Hatalmas szótlanság terül szét a tájon,

mindenki és minden várakozik,

sírunk és siratunk,

hogy a riadt emlék végre becsukódjon.

 

Szívünkbe söpörjük a zúgó bánatot,

lázasan figyeljük a jelet, hogy

fájdalmunkból gyógyuljunk veled,

vágyva-várjuk a Betlehemi Csillagot.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Z. Farkas Erzsébet
Szerző Z. Farkas Erzsébet 63 Írás
Z. Farkas Erzsébet Kazincbarcikán élek. Hiszek Istenben - a hit - szeretet - szépség és remény érzéseiben. Ha nem hinnék, magam tenném lehetetlenné. Minden egyéb, ami létemmel összefügg Istentől való. Boldogságom, két gyermekem, szeretteim, embertársaim. A betűk minden élethelyzetben hű pajtásaim. Követnek mindenhová, hogy állandóan keressem a helyes ösvényt. MEGCSILLANÓ ÉLETÚT Célirányos útjaimon társamul szegődött hozzám a Nyár hittem benne, hogy itt marad de nyújtózásában megcsillant az ökörnyálú Ősz hajszál.