Z. Farkas Erzsébet : KUPORGÓ DECEMBER

“Olvadni kezdtek a didergő lelkek jégcsapjai…”

 

Hópelyhekben alászáll a délután.

Fehérre festi a

decemberi táj kuporgását.

A fenyők hósubában állnak.

Az utcák fölött

jeges suhogású csillagfény

villan az ágak hegyén.

 

Hópelyhekben alászállt a délután.

Évezredes mozdulatával

reményt adott

az elősiető éjnek.

Valaki megérkezett.

Olvadni kezdtek a

didergő lelkek jégcsapjai.

 

Megenyhült a világ.

 

Legutóbb szerkesztette - Z. Farkas Erzsébet
Szerző Z. Farkas Erzsébet 63 Írás
Z. Farkas Erzsébet Kazincbarcikán élek. Hiszek Istenben - a hit - szeretet - szépség és remény érzéseiben. Ha nem hinnék, magam tenném lehetetlenné. Minden egyéb, ami létemmel összefügg Istentől való. Boldogságom, két gyermekem, szeretteim, embertársaim. A betűk minden élethelyzetben hű pajtásaim. Követnek mindenhová, hogy állandóan keressem a helyes ösvényt. MEGCSILLANÓ ÉLETÚT Célirányos útjaimon társamul szegődött hozzám a Nyár hittem benne, hogy itt marad de nyújtózásában megcsillant az ökörnyálú Ősz hajszál.