A lány fellépett a villamos lépcs?jén, és körülnézett. A zsúfolásig megtelt kocsiban nem számított ül?helyre. Megállt az ajtó melletti ülésnél, és megkapaszkodott a hideg fogantyúban. Az es? reggel óta szakadt, és az úton keletkezett hatalmas víztócsák megnehezítették a közlekedést. Nem volt rosszkedv?, inkább kellemesnek nevezhet? érzések járták át egész nap. Nem tudta az okát, de ma korán, és vidáman ébredt. Még a szakadó es? sem tudta elvenni a kedvét a délutáni sétától.
Az ajtó melletti ülésen egy harminc év körüli fiatalember ült. Amikor a lány felszállt felnézett rá, és nem tudta levenni róla a tekintetét. Hihetetlenül kék szemével fürkészte a szép, és fiatal arcot. A lány lenézett rá és észrevette a kitüntet? figyelmet. A férfi tekintetéb?l csak úgy sugárzott a jóság, és a szelídség. Nem lep?dött meg, amikor megszólalt.
– Kisasszony kérem, foglaljon helyet!
– Nem, köszönöm. Nagyon kedves, de inkább állok.
– Értem – mondta a férfi nyugodtan, alig emelve meg a hangját, ami az állandósult alapzajban indokolt volt. – Valójában nem is maga miatt engedném át a helyemet, de a gyerek…
– Milyen gyerek? – kérdezte a lány meglepetten.
– Kisasszony, ön állapotos. Egy fiút hord a szíve alatt, akinek szüksége van a biztonságra, és ez a zsúfolt villamos, ugye…
– Hogy merészel… – tiltakozott a lány nem túl nagy meggy?z?déssel.
A férfi felkelt a helyér?l, és az ajtó mellé állt. Szelíd mosolyát sokáig meg?rizte emlékezetében, és ezt a napot sem felejtette el soha. Nem tudott róla, hogy teherbe esett volna. Szerette az élettársát, de nem terveztek még hosszabb távra. Furcsán érezte magát, de nem haragudott az iménti közjáték miatt. Nem ült le, nézte, ahogy a férfi leszáll a megállóban, és elindul a tömegben. Az es? változatlan hevességgel esett. Az emberek szitkozódva kerülgették a hatalmasra n?tt pocsolyákat, de a férfi nem tért ki el?lük. Tudott járni a vízen.
(Budapest, 2008. november)
Legutóbbi módosítás: 2019.06.27. @ 08:11 :: Adminguru
