Matos Maja : STÉT AZ ÉJ

Ma, alkony vérét?l piros palást,

beborít minden kis hepehupást.

Miközben négykézláb tántorodón,

dülöng? léptekkel vánszorogón,

fekete éjszaka erre döcög.

Malteros, nyálas és szürke a köd,

pillámról, lassan a földre csöpög.

Ég hasad, hirtelen recseg, ropog

csillagok kárpitja, lassan forog.

Apró szentjánosok a rét ölén,

kicsike csillagok lesnek felém.

Szemüket törölve néznek reám,

fényévek üzennek általuk tán.

Annyi a homály, a tévelyedés,

mirajtunk kívülünk, élnek-e még?

Legutóbb szerkesztette - Matos Maja
Szerző Matos Maja 249 Írás
Itt otthon érzem magam. Szívesen olvasok, írok. www.majalapja.eoldal.hu