Nagyálmos Ildikó : Az utolsó

Megnyúlt a lelkem,

mint délutáni árnyék,

kiléptél bel?lem,

véget ért a játék.

Több voltál, ó, nekem,

nem csak másik énem,

alteregóm lettél.

markolat a késen.

Szándék voltál olykor,

akarat is bennem,

nyom a sziklafalban,

kín a feszületben.

Amit te kívántál,

én is azt kívántam,

vesztem volna oda,

mikor erre vágytam.

Sodort volna messze,

valami nagy szélvész,

lettem volna Khárón

ladikjában révész.

K? a kiscsuporban,

szeg a fapárnában,

rothadozó falat

madarad gyomrában.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Nagyálmos Ildikó