A palánkkal elkerített parkoló el?tt állt, leállított motorral. Várt, hogy végre kinyissák a kapukat, leparkolhasson, és megkezdhesse a mindennapiságokat az irodában.
Kezében a notebook-táskájával a szokásos eljárás szerint el?ször a szokásos boltba ment, hogy megvegye a szokásos reggelijét, valami sonkás vagy gombás vagy sajtos táskát…
A szokásos, sz?ke hajú, egészen helyes kislányra mosolyogva, el?húzta a pénztárnál a tárcáját, majd kifizette a 270 forintot, és köszi, sziával elhagyta a helységet.
Kilépve a bolt ajtaján, felnézett az égre, körülnézett, majd felvette napszemüvegét. Kellemes nyári h?vös reggel, felh?s égbolttal párosult. A szokásos útvonalon elbandukolt az irodaházhoz. A szokásos módján nem köszönt el?re a recepciós pult mögött ül?knek. Határozott léptekkel, a fejét el?re szegve ballagott el a pult el?tt; belép?kártyát pittyentett a forgókapun; gombot nyomott a liftben, és a második emeleten kiszállva már vette is el? az iroda kulcsát. Korán, els?ként érkezett mindig.
A jókora irodahelység üveg bejárati ajtajának a zárját kikulcsolta, majd a belép? kártyával az ajtót kinyitotta.
A szokásos módon, útban az íróasztala felé, betért a kávézóba, és a kávégépet kizökkentette békés “stand by” üzemmódjából, ami így rögvest kerregni, búgni kezdett, mintegy felkeltve mély gépálmából, és felkészülve az aznapi rohamnak.
Az íróasztalára kipakolta notebook-ját, összerakta és elindította. Megvárta a bejelentkez? képerny?t, majd mikor belépett a domainbe, már ment is vissza a kávézóba elkészíteni magának a reggeli kávét, és pohár szénsavas vizet. Mire visszatért íróasztalához, a rendszer addig felállt. Kattintott a böngész? ikonján, és nekilátott az aznapi több száz rss feed át-scrollozásához. Híreket olvasott, a kedvenceket megjelölte, közben majszolta reggelijét. Mikor végzett a reggelivel, és az általa érdekesnek vélt hírek átolvasásával, a tálcára minimalizálta a böngész? ablakát, majd a háttérképet bámulva meredt maga elé a semmibe.
– Azért sem fogok így gondolkodni! – kiáltott nagyot, mint akit álmából zavarnak fel, válaszolva arra a kérdésre, amit valaki álmában tett fel neki: – Jó ez így?
Nem akart fásult lenni, nem akart a mindennapi szokásos eljárások rabja lenni, ámbár szerette a rendszert. Tartani magát egy bizonyos rendhez. De ezt izgalmassá lehet tenni, ha az ember körülnézve lát is – nem csak néz.
Kinyitotta hát a szemét, és eldöntötte: amit lát mostantól, azt másképp látja majd. Agyában más színt, és más formát kever majd a világhoz, mely körbeveszi, és ennek eredményeként egy új világban fog mozogni, mely izgalmas, és otthonosan a sajátja lesz, hisz azt képzel el amit akar.
Boldog volt, hogy valamiféle hatalmat adott saját kezébe.
De bármennyire is ragadtatta el magát, a mindennapiságok visszarántották a valóságba.
Arcáról a sugárzó fény lehullott, enyhe mosolyát elfújta egy sóhajtással.
Hátrad?lt, kiitta a kávéját, és a monitorra szegezve tekintetét olvasni kezdte az újonnan érkezett híreket…
Legutóbbi módosítás: 2008.11.20. @ 12:51 :: Dabóczy Gergely
