Dabóczy Gergely : Percnyi fellángolás

A palánkkal elkerített parkoló el?tt állt, leállított motorral. Várt, hogy végre kinyissák a kapukat, leparkolhasson, és megkezdhesse a mindennapiságokat az irodában.

Kezében a notebook-táskájával a szokásos eljárás szerint el?ször a szokásos boltba ment, hogy megvegye a szokásos reggelijét, valami sonkás vagy gombás vagy sajtos táskát…

A szokásos, sz?ke hajú, egészen helyes kislányra mosolyogva, el?húzta a pénztárnál a tárcáját, majd kifizette a 270 forintot, és köszi, sziával elhagyta a helységet.

Kilépve a bolt ajtaján, felnézett az égre, körülnézett, majd felvette napszemüvegét. Kellemes nyári h?vös reggel, felh?s égbolttal párosult. A szokásos útvonalon elbandukolt az irodaházhoz. A szokásos módján nem köszönt el?re a recepciós pult mögött ül?knek. Határozott léptekkel, a fejét el?re szegve ballagott el a pult el?tt; belép?kártyát pittyentett a forgókapun; gombot nyomott a liftben, és a második emeleten kiszállva már vette is el? az iroda kulcsát. Korán, els?ként érkezett mindig.

A jókora irodahelység üveg bejárati ajtajának a zárját kikulcsolta, majd a belép? kártyával az ajtót kinyitotta.

A szokásos módon, útban az íróasztala felé, betért a kávézóba, és a kávégépet kizökkentette békés “stand by” üzemmódjából, ami így rögvest kerregni, búgni kezdett, mintegy felkeltve mély gépálmából, és felkészülve az aznapi rohamnak.

Az íróasztalára kipakolta notebook-ját, összerakta és elindította. Megvárta a bejelentkez? képerny?t, majd mikor belépett a domainbe, már ment is vissza a kávézóba elkészíteni magának a reggeli kávét, és pohár szénsavas vizet. Mire visszatért íróasztalához, a rendszer addig felállt. Kattintott a böngész? ikonján, és nekilátott az aznapi több száz rss feed át-scrollozásához. Híreket olvasott, a kedvenceket megjelölte, közben majszolta reggelijét. Mikor végzett a reggelivel, és az általa érdekesnek vélt hírek átolvasásával, a tálcára minimalizálta a böngész? ablakát, majd a háttérképet bámulva meredt maga elé a semmibe.

– Azért sem fogok így gondolkodni! – kiáltott nagyot, mint akit álmából zavarnak fel, válaszolva arra a kérdésre, amit valaki álmában tett fel neki: – Jó ez így?

Nem akart fásult lenni, nem akart a mindennapi szokásos eljárások rabja lenni, ámbár szerette a rendszert. Tartani magát egy bizonyos rendhez. De ezt izgalmassá lehet tenni, ha az ember körülnézve lát is – nem csak néz.

Kinyitotta hát a szemét, és eldöntötte: amit lát mostantól, azt másképp látja majd. Agyában más színt, és más formát kever majd a világhoz, mely körbeveszi, és ennek eredményeként egy új világban fog mozogni, mely izgalmas, és otthonosan a sajátja lesz, hisz azt képzel el amit akar.

Boldog volt, hogy valamiféle hatalmat adott saját kezébe.

De bármennyire is ragadtatta el magát, a mindennapiságok visszarántották a valóságba.

Arcáról a sugárzó fény lehullott, enyhe mosolyát elfújta egy sóhajtással.

Hátrad?lt, kiitta a kávéját, és a monitorra szegezve tekintetét olvasni kezdte az újonnan érkezett híreket…

 

Legutóbb szerkesztette - Dabóczy Gergely
Szerző Dabóczy Gergely 18 Írás
Nincs nap, hogy ne olvasnék. Nincs nap, hogy ne írnék. Előbbi minden nap sikerül. Ez utóbbi van amikor sikerül. Informatikusként, mint szoftverfejlesztő mérnök dolgozom. Emelett remekül megfér az irodalom és festészet szeretetem.