Talpam alatt ropognak a levelek.
Nem esküsznek csillagképek a tájra,
Másra hívnak – a hideg elmúlásra,
Mint hajdan a megvívott ütközetek.
Gáncsot vet a szél a harang szavának,
Kormoz a házak ködbefúlt agancsa,
Az utak és járdák szürke szalagja
Terhelt uszályként merül a homályba.
Csendben gázol a Hold a Nap udvarán,
Autó visítja együgy? dalát,
Míg messze repül a rikoltó tanács.
Valahol az eltáncolt id?k felett,
Feledve a facér forróság szavát,
Csókot váltanak száraz leheletek.
Legutóbbi módosítás: 2019.07.16. @ 11:03 :: Adminguru