KKovácsKároly : Tétova dal

Néha álmodom, hogy járok a fényben

tétova búval, ártatlan szerényen.

Én a cseppnyi még árnyékot sem vetek,

de máris fújjolnak nyegle emberek.

Nem irigylem fényük, sosem volt erényük,

mégis én vagyok álmaikban rémük,

mert tollam alatt a vékony  cikornya

kietlen lelküket vallatóra fogja.

De inkább mégse, mert csak röhög a válasz,

víg drogvigéc passzusokat nyálaz,

törvényeket lövell, s ha nincs régi,

gyárt újabbat, mely páncélingként védi

 

Hagyjuk a rivaldát, hamis a fénye

 

nagy izzó tűz, ’mi a miénk, az kéne!

Legutóbb szerkesztette - KKovácsKároly
Szerző KKovácsKároly 29 Írás
Üdvözöllek !! Az az igazság, -ha kellene- sosem jut eszembe semmi ami értelmes.Természetesen most sem. Elég különös, hogy valakinek 58 éves korában az a kényszerképzete támad, hogy tud írni.(ez tavaly történt) Ha kigyógyulnék belőle, akkor csendes olvasóvá válok. Az, hogy egy alföldi kisvárosban, Kecelen lakom, az mit számít? Elvégre mindenki lakik valahol. Húúúúúúúúúúúúúúúú még egy jó bemutatkozót sem tudok írni. Brühüm, brühüm. Talán majd a verseim bemutatnak? ...talán:)