Vers

Anya

Vonul a várandós Idő, kőlépte kongó, rémítő kínbörtön rácsai közén, szökik az öröklét-remény. Lángoló lélekliliom kúszik a vérző falakon, kakofón őskánon remeg meglékelt emlékek felett. Sírnéma, megfagyott sikoly széttépett életlapokon, rémmaszkos pokol-színpada, könnyeket ont egy kőAnya.

Vers

Én a

Azt szólotta, ím egy „nagy” nő, gőgösködő, pöffeszkedő: – Mind paraszt ki vidékről jő!- „Paraszt” lennék? Megtisztelő!   Büszkeségem, nem szégyellem, hepehupák közt születtem, mint a vadrózsa a napon, ég és föld ölel szabadon.   Otthon nékem azt mondották, tisztességgel [… Tovább]

Vers

Tócsába fagyva

  havazni kezdett kövér pihék kotlottak kabátodon hogy kiköltsenek nekem hógolyót gyúrtál rám emelted a lendülettől kendőd  félrecsúszott és engem eltalált az első szerelem tócsába fagyva tejes tasak vicsorgott fázott a kezünk arcunk kipirult leheletünk elefántformát öltött majd elenyészett azóta cammog [… Tovább]

vegyes

Gyász

Hagyd meg nekem a fehér rózsák egymásra hajló fejét, a cicomátlan szirmok közül földre hulló harmatcseppek előkelő zuhanását kitárt tenyerem felett, s abban a pillanatnyi nesztelenségben mintha te is értenéd: Egészen addig szorongatom azt a huszonegy grammnyi lényeget, míg végleg [… Tovább]

Elbeszélés

Az aranyifjú 17.

  17.   A Tolsztoj és felesége, Szofja közti, már-már véres vitákat egyre nehezebben viselte el Katyerina. Robert minden útjára elkísérte Tolsztojt, sokféle emberrel ismerkedett meg, olyanokkal is, akik a gazdag tehetős urat játszották, ám a valóságban óriási kártyaadósságokat halmoztak [… Tovább]