Azt szólotta, ím egy „nagy” nő, gőgösködő, pöffeszkedő: – Mind paraszt ki vidékről jő!- „Paraszt” lennék? Megtisztelő! Büszkeségem, nem szégyellem, hepehupák közt születtem, mint a vadrózsa a napon, ég és föld ölel szabadon. Otthon nékem azt mondották, tisztességgel [… Tovább]
havazni kezdett kövér pihék kotlottak kabátodon hogy kiköltsenek nekem hógolyót gyúrtál rám emelted a lendülettől kendőd félrecsúszott és engem eltalált az első szerelem tócsába fagyva tejes tasak vicsorgott fázott a kezünk arcunk kipirult leheletünk elefántformát öltött majd elenyészett azóta cammog [… Tovább]
Hagyd meg nekem a fehér rózsák egymásra hajló fejét, a cicomátlan szirmok közül földre hulló harmatcseppek előkelő zuhanását kitárt tenyerem felett, s abban a pillanatnyi nesztelenségben mintha te is értenéd: Egészen addig szorongatom azt a huszonegy grammnyi lényeget, míg végleg [… Tovább]
Nagy szeretettel emlékezünk Nagyajtai Kovács Zsolt és Bányai Tamás posztumusz díjasokra és Rossner Robertóra, valamint Jagos István Róbertre, ott fenn, a mennyei páholyban. Emlékeztetőül, akikre büszke a Héttorony: VERŐ LÁSZLÓ díjasaink 2008.04.27. Budapest, Rátkai klub…: Wéber Ferenc 2009.03.21. Debrecen … : [… Tovább]
17. A Tolsztoj és felesége, Szofja közti, már-már véres vitákat egyre nehezebben viselte el Katyerina. Robert minden útjára elkísérte Tolsztojt, sokféle emberrel ismerkedett meg, olyanokkal is, akik a gazdag tehetős urat játszották, ám a valóságban óriási kártyaadósságokat halmoztak [… Tovább]
