Vers

A terített asztalnál

(Jaginak) Oly nagyon tudni mások versét, mint az a messiás, aki mögül kihátrált az isten; pokolba az igazságok viszonylagosságával, a sokféle úttal, az örökös útjelzőkkel, egyáltalán, az élet sem tud meglenni halál nélkül.   Aztán ébredés, árad az öröm, mit [… Tovább]

Vers

EMLÉKEK ÚTJÁN

Ujjaid finom vonalát bámulom  a kockás abroszon, – még benne ég a vágy – bódít a forró, nyári este, de a zöldszemű  szörnyeteg – féltett titkomat  megint kilesve – közénk oson. Gyomromban ijesztő  féltés remeg: jaj, mi lesz  ha elveszítelek! Idézem [… Tovább]

Vers

Bolygó Hollandi

Az illusztráció: Albert Pinkham Ryder festménye, 1887.   Amíg a kitaszított lelkekben orkán dúl, a hajóhíd túlzó ígéretektől remeg. Önjelölt, markáns kormányosok harsogják túl a horizonton közelgő viharfelleget:   mind kapitány lenne eme szomorú hajón. Irányt keresve sem, de zászlót [… Tovább]

Egyéb

áldott pillanat

Forrás: Vöröskontyos női fej, J. Rippl-Rónai 1891. Olaj, vászon, 41×32 cm   fényt fon a hajnal áldott pillanatamint lazúrosecsetvonásokkaléletre teremt egygyermek-lelkű lányt éppen pirkad valósággá vált egy látomás tekintetébenmegrendítő nyíltságés mély-kék alázatmégiszabolátlanul sarjadópimasz érteleméselérhetetlen vágy

Vers

Bálban

A fenyő fehér mátkának öltözött, abroncsszoknyáján díszes ékkövek, kis kék-sárga frakkos lovagok, körültáncolja vidám cinegesereg. Jégparketten pörög a színes társaság, a téli kert, egy márvány bálterem, vén, szakállas szelek fújnak muzsikát, dércsengettyűk csendülnek hűvösen. A bál egyre csendesebben zsibong, ámulva [… Tovább]

Vers

Aukciós ház

Ezek a bútorok szép míves bútorok. Várják kitartóan új vásárlójukat, azt hiszik, az idő elmúlhat többször is.   A barokk tükröket  nézem. Bennük nézték  magukat érkező vendégek, ki haját, ki meg nyakkendőjét igazítja máig.   Festményen szőke nő, száz éve [… Tovább]

Vers

Vezeklő

Neked látnod kellett volna Őt, szólalt meg végül a pap, aki az áldozatot mutatta be. A mosolya éles volt, akár Ábrahám kése.  Nem válaszoltam. A tüzet néztem. Vagy talán csak képzeltem: a lángok már majdnem elérték az eget.

vegyes

Variációk halálra

Tahi Tóth László emlékére Csuklódon megállt az óra, mókásan rácsapsz még egyet, fürgén kattog mutatója. Isten veled…isten veled.  Bizakodó minden szavad, a sarokban teniszütő, múlás zörög, sikert arat. Áll az idő…áll az idő. Derűsen átlépsz a földön, idegen az égi [… Tovább]