Schifter Attila : Bolygó Hollandi

Az illusztráció: Albert Pinkham Ryder festménye, 1887.

 

Amíg a kitaszított lelkekben orkán dúl,

a hajóhíd túlzó ígéretektől remeg.

Önjelölt, markáns kormányosok harsogják túl

a horizonton közelgő viharfelleget:

 

mind kapitány lenne eme szomorú hajón.

Irányt keresve sem, de zászlót cserélgetve,

Eldorádót hazudna – túl a ködtakarón.

Kockát vetve az összes rábízott életre.

 

A jártas matrózok rég az örvénybe vesztek.

Tépett fedélzeten néhány kókler téblábol,

akik a többivel együtt sosem eveztek

( inkább kifognák a szelet a vitorlákból )

 

Kapzsi kvártélyos adott nekik menlevelet,

( olcsón ajánlkoztak és megkenték vastagon )

ám, nem tudták jól használni a köteleket.

Áramlatok kényére bízták őket, vakon.

 

Tudatlanok, gyávák – ha feltűnne az ellen

azt sem tudnák, melyik fedélközbe bújjanak.

Veszélyben csődöt mond a zsiványfalka-szellem.

Ocsúból a tengeren sem terem búza majd,

 

ha egy gazdátlan szuverenitásra hágva,

megosztó birtokok közt veszik ki az írmag.

A szabadság helyett szabadosságra vágytak:

könnyű prédájukon csupán vércápák híznak.

 

Újrakísértő lelkület, baljós árny-szerű,  

ismételt mélységekbe vivő halálpályán.  

 

Rabjaiként húzunk a ”Magyarország” nevű,

patkányoktól lélekvesztővé lékelt gályán.

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 144 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.