Vers

Hajnali fény

Horváth Edina gyönyörű festményéhez írott versem.   Csillan a víz és susog a nád,kiáltást hallok, szél halk szavát,vihar készül, vagy csendes sikolyégitest fürdik pirkadatkor. Éjszaka rég kihunyt, haloványaz árnyék fél, teste oly sovány,játszik a Nappal egy toronynál,a fény aranytálcán detonál.

Vers

kérdezz…

Kép:Internet kérdezz hátén felelekhisz éppen lelket belezeksaját lelkem ma a tétdarabokra tépem szétfájó múltat boncolokvézna ego-t rombolokfeltépem mi  rég szakadtössze- ami épp maradtkérdezz hátén felelekma síroks holnap nevetek

Vers

Anya

Vonul a várandós Idő, kőlépte kongó, rémítő kínbörtön rácsai közén, szökik az öröklét-remény. Lángoló lélekliliom kúszik a vérző falakon, kakofón őskánon remeg meglékelt emlékek felett. Sírnéma, megfagyott sikoly széttépett életlapokon, rémmaszkos pokol-színpada, könnyeket ont egy kőAnya.

Vers

Én a

Azt szólotta, ím egy „nagy” nő, gőgösködő, pöffeszkedő: – Mind paraszt ki vidékről jő!- „Paraszt” lennék? Megtisztelő!   Büszkeségem, nem szégyellem, hepehupák közt születtem, mint a vadrózsa a napon, ég és föld ölel szabadon.   Otthon nékem azt mondották, tisztességgel [… Tovább]

Vers

Tócsába fagyva

  havazni kezdett kövér pihék kotlottak kabátodon hogy kiköltsenek nekem hógolyót gyúrtál rám emelted a lendülettől kendőd  félrecsúszott és engem eltalált az első szerelem tócsába fagyva tejes tasak vicsorgott fázott a kezünk arcunk kipirult leheletünk elefántformát öltött majd elenyészett azóta cammog [… Tovább]

vegyes

Gyász

Hagyd meg nekem a fehér rózsák egymásra hajló fejét, a cicomátlan szirmok közül földre hulló harmatcseppek előkelő zuhanását kitárt tenyerem felett, s abban a pillanatnyi nesztelenségben mintha te is értenéd: Egészen addig szorongatom azt a huszonegy grammnyi lényeget, míg végleg [… Tovább]

Elbeszélés

Az aranyifjú 17.

  17.   A Tolsztoj és felesége, Szofja közti, már-már véres vitákat egyre nehezebben viselte el Katyerina. Robert minden útjára elkísérte Tolsztojt, sokféle emberrel ismerkedett meg, olyanokkal is, akik a gazdag tehetős urat játszották, ám a valóságban óriási kártyaadósságokat halmoztak [… Tovább]

Vers

Napisten kezében

Dermeszt a hideg, csont-vézna fákon holtak lelkét himbálja a szél. Árnya lóg csak bíbor fénykötélen, fagyba burkolt síron táncra kél. Elmosódott lábnyomok a hóban, a fájdalom könnyet eresztett. Összesüpped sírok, márványkövek, térdre hullott korhadt keresztek. Befelé les, aki ide téved, [… Tovább]

Vers

Egy szakítás anatómiája

Meglepett, hogy nem ellenkezel,nem akadsz fönn semmiségekenés ez zavar, bántó ahogyindoklás nélkül jóváhagyod,amit szerintem nem kellene. Toporzékolj, üvöltsd, hogy nincs igazam,mert ez a komótos pakolgatás, ez afagyott félmosoly, a büszke, de lazamozdulatsor, a táska, az asztalra dobottkulcscsomó és az elviselhetetlenül [… Tovább]

Életrajz

Szemelvények

    Árpi, az öcsém újra minden kimenőre eljött értem, kivitt sétálni, hogy erősödjek. Egy ilyen séta alkalmával azt kérdezte tőlem: — Te milyennek találod a Judit nevet? — Szépnek. Miért? — néztem rá, és Klári unakahúgunk kislányára gondolva, ízlelgettem [… Tovább]

Emlékirat

Apám sorsa

Karácsony szent estéjén távozott el egy másik dimenzióba Édesapám. Szívemben halálomig megőrzöm emlékét.   Még javában dübörögtek a tankok a környéken, amikor nagymamám hasában mocorogni kezdett egy újabb magzat. Harmadik volt ő a sorban. Akkoriban még nem tudták előre megmondani, [… Tovább]

Vers

Szobrok

az ő ez te ott anyám állés itt a nagymama szegényhűvös hiányok mint márványszobrok sorsom főterén   talapzat nélkül mintha élnekörbeáll a sok halottkör kör mögött és nincsen végeelevenen foglyuk vagyok   megpróbálok kitörni futnide átölelnek nem lehetés hallom amint [… Tovább]

Vers

Mandala

SzóVarázslat, megadott szavakra – faragás, télidő, keserű, mandala – és Vehofsics Zsóka fotójához. Bezúdult a télidő váratlan,’ tavaszra, jégből formált szoborpark a tér és az utca, a járókelők  megdermedt árny-alakok, arcukon a ráncok, mint faragás-nyomok,- a jégszobrász február  lét-szilánkjai. Mély [… Tovább]

Vers

Korgörbület

  … ……………….. Gyakorta látni föld felé ……………….. roskadt öregasszonyokat.   Az öregasszony derékban előre dől – fölegyenesedhetetlen testtartással – mintha egyetlen vágya lenne a végső párhuzamosság a föld és felső teste között, megbékélve a végtelen csöndes igyekezetével.   ………..Tágabb [… Tovább]

Vers

A terített asztalnál

(Jaginak) Oly nagyon tudni mások versét, mint az a messiás, aki mögül kihátrált az isten; pokolba az igazságok viszonylagosságával, a sokféle úttal, az örökös útjelzőkkel, egyáltalán, az élet sem tud meglenni halál nélkül.   Aztán ébredés, árad az öröm, mit [… Tovább]

Vers

EMLÉKEK ÚTJÁN

Ujjaid finom vonalát bámulom  a kockás abroszon, – még benne ég a vágy – bódít a forró, nyári este, de a zöldszemű  szörnyeteg – féltett titkomat  megint kilesve – közénk oson. Gyomromban ijesztő  féltés remeg: jaj, mi lesz  ha elveszítelek! Idézem [… Tovább]

Vers

Bolygó Hollandi

Az illusztráció: Albert Pinkham Ryder festménye, 1887.   Amíg a kitaszított lelkekben orkán dúl, a hajóhíd túlzó ígéretektől remeg. Önjelölt, markáns kormányosok harsogják túl a horizonton közelgő viharfelleget:   mind kapitány lenne eme szomorú hajón. Irányt keresve sem, de zászlót [… Tovább]

Egyéb

áldott pillanat

Forrás: Vöröskontyos női fej, J. Rippl-Rónai 1891. Olaj, vászon, 41×32 cm   fényt fon a hajnal áldott pillanatamint lazúrosecsetvonásokkaléletre teremt egygyermek-lelkű lányt éppen pirkad valósággá vált egy látomás tekintetébenmegrendítő nyíltságés mély-kék alázatmégiszabolátlanul sarjadópimasz érteleméselérhetetlen vágy

Vers

Bálban

A fenyő fehér mátkának öltözött, abroncsszoknyáján díszes ékkövek, kis kék-sárga frakkos lovagok, körültáncolja vidám cinegesereg. Jégparketten pörög a színes társaság, a téli kert, egy márvány bálterem, vén, szakállas szelek fújnak muzsikát, dércsengettyűk csendülnek hűvösen. A bál egyre csendesebben zsibong, ámulva [… Tovább]

Vers

Aukciós ház

Ezek a bútorok szép míves bútorok. Várják kitartóan új vásárlójukat, azt hiszik, az idő elmúlhat többször is.   A barokk tükröket  nézem. Bennük nézték  magukat érkező vendégek, ki haját, ki meg nyakkendőjét igazítja máig.   Festményen szőke nő, száz éve [… Tovább]

Vers

Vezeklő

Neked látnod kellett volna Őt, szólalt meg végül a pap, aki az áldozatot mutatta be. A mosolya éles volt, akár Ábrahám kése.  Nem válaszoltam. A tüzet néztem. Vagy talán csak képzeltem: a lángok már majdnem elérték az eget.

vegyes

Variációk halálra

Tahi Tóth László emlékére Csuklódon megállt az óra, mókásan rácsapsz még egyet, fürgén kattog mutatója. Isten veled…isten veled.  Bizakodó minden szavad, a sarokban teniszütő, múlás zörög, sikert arat. Áll az idő…áll az idő. Derűsen átlépsz a földön, idegen az égi [… Tovább]

vegyes

Tűzlepkék

Már több, mint ezerszázötvennégy napja szerelmes vagyok beléd, figyelem, ahogy  esténként, pontosan ötkor belépsz az ajtón. Magaddal hozod  kettőnk kimeríthetetlen csillagrendszerét, mely ott bolyong a hajnali csókjaink között rejlő búcsúszón, s mikor tenyeremmel újra magadra simítod létem sebét, kiengedem a [… Tovább]

Vers

Lepke(háló)

mély vagy szédítően magas merülök vagy emelkedek suhogok vagy csobbanok képes vagyok emlékezni tehát felejteni is képes vagyok középen szárítókötél a jelen mobil lepkegyűjtemény a rét a bennem-lakó gyermek nézi ujjong a felnőtt tűt és lepkehálót keres mivel a sínekből [… Tovább]

Vers

Mint a madarak télen

  Zöldje felejtett fák kérgén kaparásznak, és csak a létfenntartáshoz elég csip-csup ennivalóért bújnak a hóba – én alig ízlelt csókok szünetében sejlem az ízedet édes, télszunnyadt tájaidon hallom a csönd suhogását, s úttalan útjaimat araszolva bóklászok messzi utánad.