BEVEZETŐ
A Biblia ingyen hozzáférhető olvasmányként — a legnagyobb sajnálatunkra — idővel bizton hiányozni fog a kórházi kórtermeinkből lévén, hogy káfir népség volnánk. Teljes bizonyossággal feltételezhetjük, hogy az adományozó Gedeon Társaság ezt nem így gondolta.
Ma még sok betegnek bőven adódik lehetősége arra, hogy kedvtelve lapozgassa valamelyik szobai példányát a lábadozó ideje során. Ha epésebbek lennénk (és miért ne?), azt is gondolhatnánk, hogy ez a nemes szándékú társulat e helyt tán kissé cinikus. Ugyanis az Újszövetség gyakori témája Jézus urunk gyógyító tevékenysége, ami zsinórmérték lehetne zömmel a belgyógyász és szemész körökben.
Viszont a kisebb-nagyobb vizitek során a doktoraink és az asszisztencia ezt a lehetőséget nem tudja akceptálni. Holott a leírtak fényében szűk kétezer évvel ezelőtt a gyógyításban már elértük a lehetséges leghatékonyabb és leggyorsabb megoldást.
Most joggal vetődik fel a kérdés: miért pont a vizitet emeljük ki? Lássunk néhány újszövetségi mozzanatot, ami markáns eltérést mutat a mai gyakorlattal szemben.
1. Jézus kezelései azonnali eredménnyel jártak. A mai gyakorlat ellenben dominánsan a beteg szervezet lassabb öngyógyító képességére alapoz, és ez még a jobbik eset.
2. Abban az időben az egyszeri(!) találkozások eredményeképpen teljesen felépült ember azzal szembesült, hogy ő a hite segítségével lett újra egészséges. Egy ilyen értelmű együttműködés is kellett a csodához. Mi most még ott tartunk, hogy a biztosított betegnek jár a szakmailag és technikailag egységesített ingyenes alapellátás, valamint meg kell adni minden információt az állapotáról. A doktorok rendre szóban vázolják a valószínűsíthető kilátásokat, akár a gyógyulást beleértve.
3. Ha egy betegséget az orvos valamilyen okból még nem tud gyógyítani, azt legalább állandó szerfüggőséggel tartja élhető szinten. Itt megtörténik egy minősítő program beültetése a páciens elméjébe: többé nem leszel egészséges. (Jézus nem ismerte a krónikus beteg fogalmát.)
4. Kiemelhetnénk Lázár esetét, hiszen ezzel a ma működő proszektúrák előtt is állandó tumultust okoznának a teljes joggal követelőző hozzátartozók.
Ha csak érintőlegesen tekintünk a bibliai csodás gyógyulásokra, azonnal föltűnik egy sajátosság: a szerviz-jelleg. Hihetetlenül rövid folyamatban a beteg/elhunyt személy kicserélése egy korábbi, mindenképpen egészségesebb önmagára. A hit szerepe ebben a pillanatnyi eseményben gazdagodik a bizalmon alapuló, feltétlen beleegyezéssel. (Nyilvánvaló, hogy az erőtlenség állapotában a legközelebbi hozzátartozó folyamodása a mérvadó.) Hit, bizalom, beleegyezés. Ezek maradvány közös vonások a történéseiben szinte mindenben eltérő gyógyítási módszerekben.
Kiemelhetjük e cserefolyamat esszenciáját: a.) Segítség kérése a beteg, vagy képviselője részéről. b.) Feltétel nélküli hit egy felsőbb rendező erőben. c.) A bilokációval ellentétben ehhez a folyamathoz szükséges a „Megváltó” aktív jelenléte. d.) A saját- és a választott párhuzamos univerzum egymásnak megfeleltethető, ekvivalens. e.) Az eleve hiányzó szerv, illetve végtag pótlása nem illeszthető be ebbe a folyamatba.
SPEKULATÍV RÉSZ
Ha nem bizonyítható megoldást vélelmezünk, akkor célszerű olyan közelítő példával kezdeni, aminek már van igazolható múltja a gyógyításban. Szellemi síkon orvosolható számos olyan kényszerképzet — rettenet, aminek indítékát a szakember egy korábbi életben keresi. A hipnotizőr azonosítja az emlékzárványban működő traumát, majd időben előtte kiválaszt egy olyan állapotot, melyben a páciens — abban az életében — éppen boldog volt. Innen hozza vissza, mintegy helyettesítően rögzítve egy lelkiségében teljesen kiegyensúlyozott pillanatot. A panasz oka ezzel egy csapásra eltűnik, a beteg meggyógyul.
Visszatérve a fizikai síkon történő gyógyításhoz: e példában megmutatott kicserélő módszert szeretnénk megtartani a spekulációnkban. Ehhez a rendelkezésünkre álló valamely párhuzamos univerzum meglétéből kellene kiindulnunk. (Jelezvén, hogy erről más vonatkozásban már volt szó a bilokáció és a szenvedéstörténet összekapcsolásánál. (Önmagában a bilokációban a két — kölcsönösen azonos tartalmú — univerzumot egyező jelenjére szinkronizálva érhetjük el, hogy egy speciális feladat végrehajtására átvett azonos személy hús-vér valójában egyszerre jelenjék meg két különböző színhelyen, ám ezúttal a saját világunkban. Alappal föltételezhetjük, hogy a bilokáció időtartamát szigorúan a mindenkori extrém vállalás teljesítése szabja meg.))
A Bibliában dokumentált gyógyítások sugallják, hogy folyamatukban határozott eltérések vannak a bilokáció céljához és módszeréhez képest, amennyiben ez utóbbi inkább alkalomhoz igazodó kölcsönzés. Viszont eredendően közös vonás mindkettőben, hogy azonos személyek felkeresésével, velük végez műveleteket. A gyógyításban a „Megváltó” mindvégig irányítja a cserét, melynek során a megfelelő másik univerzumban nem a szinkronizálással, hanem az egészségi állapot ideális, kétségkívül időben lehető legközelibb-múltú állapotának kiválasztásával kezdődnek az események. Ezt a panaszmentes, személyre azonosan megélhető embert kell áthozni, illetve a cserét végrehajtani, minden érzékelhető időveszteség nélkül. (Paradox módon, az akció során nem sérülnek az eleve elrendelés szerinti sorstörténetek, ráadásul a páciens mindvégig önazonos tudatállapotban van megtartva.)
HATÁRHELYZET
Nyilván föltűnt, hogy kihagytuk ebből a születéstől hiányzó szervek, illetve végtagok pótlásának kérdését. Meglepő módon ezzel is hangsúlyozva az egymásnak minden elemében megfeleltethető párhuzamos univerzumok létezését.
Önök joggal vethetik fel, hogy az állatvilágban igenis előfordul, hogy egy élő szervezet képes újra növeszteni bizonyos — valamilyen trauma folytán elveszített — nélkülözhetetlen testrészét. Egyes vélekedések szerint ez a program az emberekben is aktiválható a szervezeti hologramok hatásmechanizmusában. Olyan megszorítással, hogy az újranövesztett végtag sajnos kisebb lesz az eredetihez képest.
Van itt egy ettől látszólag független másik szál: a múlt században megtörtént Contergan tragédia. A thalidomid tartalmú altató, nyugtató és hányingert csökkentő hatású gyógyszert a német Grünenthal gyógyszergyártó fejlesztette ki és 1957-ben került a piacra. Nyilvánvaló, hogy ez a szer különösen a kismamák körében volt népszerű. Viszont ennek a komponensnek hatására gyakorta csökevényes formában fejlődtek ki az újszülöttek bizonyos végtagjai. (A hatásmechanizmust csak 2009-ben sikerült tisztázni.)
Két megközelítésben is látszik, hogy ilyen irányú gyógyító eljárás forszírozása egyelőre nem egyeztethető a természettel.
MEGADATIK
Ebben a jókedvűnek szánt írásban most visszakanyarodunk a Gedeon Társaság önzetlen akciójához: változatlanul él a gyanú, hogy a kórtermi Bibliákkal — számuk kísértetiesen egyezik a széfekével — a gyógyító apparátus is meg van szólítva. Szkeptikus szakmabéliek nyilván egyből elhárítanak ilyen irányú nyitottságot, először a képesség hiánya miatt. Erre föl citáljuk ide minden idők egyik legvakmerőbb ígéretét. Kérd és megadatik! A taglalt cserealapú gyógyításban a „Megváltó” minősítés egyértelműen pongyola, viszont arra kapacitál, hogy ebbe a szerepkörbe belenőni lehetséges. Akad példa arra, hogy akármilyen más különleges képességgel bíró embernek az akkora terhet jelent, hogy kéréssel szabadul meg tőle. Nyilvánvaló, hogy a fordított folyamat is kiválóan működik, melynek során az áhított tudás megszerezhető és beilleszthető például a konzervatív praxisba.
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:32 :: Meyer József
