Hónap: 2018 január

  Minden tavasz felé a képzelet nyitogat régi, különös ajtókat. Mögötte keserű méz és virágillat…   Lépegetek abban a különös tavaszban. Félelmetes, boldog pillanat…   Odabenn egy kicsi lélek foltozgatja maradék életemet.    

Őrvidéki himnuszféle   A távolban sok büszke bérc, szerek, lápok és gyepvasérc. Itt élt-halt apám és anyám, itt érlelt felnőtté a nyár. Honnét jöhettek őseim, nem kutatom, hogy hős-e mind? A föld azok jussa-bére, kinek itt hullt könnye, vére.   [… Tovább]

(Szuper) Hold ürügyén   Fák közül a Hold fehérlő lampionja holnapra hova? * Inkább Hold vagyok – hétfőn születtem, este, mégis kell a Nap. * Mikor ébredek, mások alszanak s hiszik, hogy én alszom. * Óvó jelem volt óvoda C-betűje [… Tovább]

Bolond tél, mint egy Janus-arcú, rossz barát, ma még a fényt, mint zuhatagot ontja ránk, majd reggel fehér bársony már az ébredés, fakadó rügyek reszketnek az életért. Hógombolyagok között szelíd mosolyok, mint borzas, vidám, ragyogó kis csillagok. Vagy tán egy [… Tovább]

H. Bergson   Tudom, újabb nincsen, ami régi, nem jó, ami lesz, az ósdi talán már holnaptól.   Pedig én már voltam, amióta élek, de előtte is már szüleimbe vésve.   Ami a kezemben, szivemig felszívom, mind ami szememben, szüleimnek [… Tovább]

Ráhatás                  Koosán Ildikó Kitalálhatnám a történeteket, mint mások is tették előttem,de nem szeretem az illúziók és illuzionisták ábrándvilágát;bevérzett szemfehérjéjüket mutogatják, aztán egy  intésselfehérré merevítik, s a mi szemünk tükre lesz tőle homályos,kicsordul a könny; a történet ezzel végéhez is ér. A [… Tovább]

                                                                Blanche de Bruxelles           [… Tovább]

  M. Laurens BÚCSÚ A GYERMEKTŐL Elhagy majdan a gyermek, ki felnő.El, mint tájat a szél, mi száll.Egybeolvad a földdel és az éggel,Szemem sem látja sohase már. Elhagy? Tán mégsem mindörökre.Néha láthatom, én úgy hiszem,Hisz gyermekem számomra, mint Isten:Szívemben Őt [… Tovább]

Ihlet            Koosán Ildikó Különleges esemény,az alkotó ünnepi hangulata; külső és belső pozitív élmények találkozásánakcsúcspontján kialakultvéletlen kegyelmi állapot; felgyűlt érzelmi impulzusok kibeszélési kényszerre; bimbófeszülés, rügypattanás, hirtelen fellépő kábulatbanismeretlen sugallatraszavak, történésekkibontakoztatása a semmiből; időszakos lelki csatorna megéledése az adásidőre, egy perccel sem tovább  személyre kódolt adáshullámokon;, az alkotót [… Tovább]

Teáskanállal vettem csak belőled, és egy pohár csendben feloldódtál. Ittam minden gondolatod, amit a pillantásoddal az italomba szórtál. Az éjszaka bon-bonként csomagolt ki, nassolt a testmeleg de-sszeretedből. Majd éjfél előtt még egy dupla-kávé, tudod, abból a koffeinmentesből. TV-képernyő szürke keretében [… Tovább]

Jaginak józanon és fantáziával   Információk tárháza vagy, egy sejted életét se ismered, anyagcseréd is százszor bonyolultabb, s mégis te hoznál döntést? érthetetlen ez. Mérnök Isten, legább egy technikus, ki munkájára büszke, s várja, dícsérd, s ha értenél, a napodat [… Tovább]

Fodor Ákosnak ne adj tanácsotfejedre koppintanaksötét madarak bandázik a néplibasorban haladnak vak vezér után drága barátomkifordított kabátodszíneváltozás hosszú éjszakángondolatok cikáznakégi zendülés

Különc, túlérett idő. Magányos létünk disszonáns szélcsendje…   Sóhajoktól reszket az éjszaka. Forog a mutató körbe-körbe. Arcomra hull egy angyal könnye…   Egyszerre nem, csak lassan gyógyul a seb. A sötét, ében éj észrevétlen teszi a dolgát, apránként beforrasztja. A végső [… Tovább]

1. Minden hajnalt újra számon kérek, takarom szürke lepellel a mát, oly régóta már semmit sem félek, néha magamhoz hívom a halált. Térden állva alszom és ébredek, varjak serege tépi az álmom, naponta csalok, majd kérkedek, hegytetőn béklyóba zárva látom [… Tovább]

minden átkozott percben magam mögött hagyom a közönnyé tékozolt időt nevetséges egyszerűséggel sorvad gennyes pondróvá bennem a rózsaszín romantika pontokba szedett követelések visszhangozzák a teljesítetlen vágyak sikolyából kiszűrődő kétségbeesés utáni csöndet míg a halál majd újra csönget   minden átkozott [… Tovább]

törékeny-tisztán lobbansz gyertyának fehér lángja így egyetlen boldog pillanat vagy Elnézlek állsz hófoltok fölött hajadon csurog az égi kék s ahogy a kövek lábadnál összesúgnak rebbenve moccansz kicsit odébb   Érzed nyugalmas roppant súly ölel törékeny-tisztán lobbansz gyertyának fehér lángja [… Tovább]

Mennyi zaj, így kihangosítva!Dübörgő zöld, ropogós lila,sikoltó sárga, nyöszörgő barna,csendbe csapódó kamikáze-kék. Szeretném – tudd, ahogy én hallom -:füledbe tenni fülemet! Nem érzed, amit én – fájez a zajtalant tépő erő, ilyen a hirtelen kitörő vihar,  vakító Nap! Magányba zár, érzékeimbe fojtegy [… Tovább]

Grafika : Derkovits Gyula – Az orgonista Lépteim kongtak még  az oszlopfők között, amikor moraja váratlan felnyögött, sztentori hangjától remegett oltár, megrepedt a pokol s tárult a mennyország zúgtak, dübörögtek az orgonasípok, Krisztus szoborteste a kereszten ingott, könyörögtem: add meg, [… Tovább]

Percenként kb. 10-szer pislogunk. Egy pislogás mintegy 5 század másodpercig tart.     azért az pechhogy a jó dolgok akkor történnek velemamíg pislogokkülönben észrevenném

Saját fotó Plakátragasztó             Koosán Ildikó Irányított fényben vaspallón lebeg,plakátragasztás, esti hangulat;neki nem fontos a kép mit mutat, elolvassák-e vagy sem az emberek,  izzad,  nyújtózik, ragasztgat, hajol,míg fent virít a csillogó ígéret,hirdeti, ma könnyedebb az élet,ha nem is erre – hát másutt [… Tovább]