Böröczki Mihály - Mityka : HONSZERELEM

 

 

Vereckéig ér a hazám,

széjjel hogy szakadna,

ha egy jelöletlen apám

nyerge alá kapta.

 

Alig több, mint ezer éve

toppantunk e földre,

dúlta viszály, szítta béke,

szülte is, meg ölte.

 

Most is gyötrik, gúzsba kötik,

még sincs összetörve,

a pokolból is kiszökik,

nincs aki betörje.

 

Átok veri, a turáni,

árva, mint egy holtág,

mégis mindig föl tud állni,

büszke ez az ország.

 

Régtől édes fia vagyok,

tengernyi az ősöm,

ismerős az adok-kapok,

bírom is meg győzöm.

 

Az öröme az örömöm,

határa határom,

búját belém gyömöszölöm,

szerelmemmel áldom.

 

A keserve magyar honi,

szakadt hegy és róna,

mégse bánja trianoni

bűnét Európa.

 

Ég magasig ér a hite,

alig akad társa,

kicsi ország, nagy a szíve,

vad a dobogása.

 

Minek olyan útra térni,

amit könnyebb sors nyit,

csak itt lehet érte élni,

születéstől holtig.

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:50 :: Böröczki Mihály - Mityka

Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1003 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.