Vers

Petőfi

            Petőfi    1823. január 1.             Koosán Ildikó  Nem szólnak arról, ma lehetne születésének ünnepe,a szoros rend lám elfeledte, múltunk is messze száll vele; Százkilencvenöt esztendejeszületett a költőzseni,ereje, hite ma kelleneegy új világért küzdeni, mert sújt a balsors, és az átokhozzánk tapadva megmaradt,nem [… Tovább]

Vers

Sorsok

Kegyetlen hóhér az emlékezet, összetör, széttép, máglyára vet. Kútból ha másznál, hogy életre kelj, rádzúdul bűnöd és újra lenyel. Ha elárulsz mindent, mi ragyog és szép, átfestett múlttal, mint színezett kép, pokolra küldhet, vagy égbe emel, szerencse fia, ki jó [… Tovább]

Vers

Arcod a sötétben

  nem szeretek az árnyékos oldaladra állniott nem látni jól az éleketrejtőzködő unalom zúdul le az álladon:minden nap– már nem ismerlek – talán soha nem láttalak tisztánmindent elborított a homálymaszkod alatt a sivár csont integetnéhány szót szólsz lassan(most én is hallgatok)fáj…de…nem [… Tovább]

Vers

Havazás

Hozzád simulok ebben a felkavart világban… hallod hó pilinkéjét a csend fürtjeibe fonottan akkor is ha sárban lucsokban lépdelsz s ordít sok megbolondult karácsonyi vásár… puhán hófehéren hull rád a reggel az este pihe-meséket suttogva betakar… hozzád simulok ebben a [… Tovább]