Achim von Arnim Erdőben Az erdőn, az erdőn enyém lesz a fény, Mikor a nagyvilág sötét,Vastagon terül a sok száraz levél, Táncol ott lenn, lábam, ha lép,Úgy érzem sodor egy pezsgő áradat,Ereimben friss, új erő dagad,Ennyire jól sohasem voltam. Az erdőn, az erdőn [… Tovább]
Fáradok. Torkomon lazára húzott kötélhurok. Lassan nyel magába az aggodalom, lomhán kattog az óra a falon, míg az idő kétségeimet méri. Ennek súlya van, ez pedig itt már súlytalan. Lufi leszek, héliumos, plafonhoz tapad fejem, fentről nézem, hogy dőlök hanyatt [… Tovább]
