Tóth Zita Emese : Várandós

Fáradok.

Torkomon lazára húzott kötélhurok.

Lassan nyel magába az aggodalom,

lomhán kattog az óra a falon,

míg az idő kétségeimet méri.

Ennek súlya van,

ez pedig itt már súlytalan.

Lufi leszek, héliumos,

plafonhoz tapad fejem,

fentről nézem,

hogy dőlök hanyatt az ágyban

minden este,

míg a szívem új ritmust talál

és elszalad.

 

Fáradok,

torkomat vékony cérnaként bántja épp

a várakozás.

Kellemetlen,

de nincs semmi maradéka,

az óra ugyanolyan lassan kattog,

mint pár órája,

amikor még nem volt időm gondolkodni.

Ott ni!

Ott fut a jelenem előttem,

rám kacag

és a padlóra önti a céklalevet.

 

Lehet.

Lehet csak egyszerű terhesállapot,

majd várlak itt

a túloldalon,

addig pedig naponta elnyel az aggodalom,

amit hálóvá szövök képzeletben,

mint pók a falon.

 

Most épp súlya van,

de pár perc és újra súlytalan.

Legutóbbi módosítás: 2018.01.23. @ 10:10 :: Tóth Zita Emese
Szerző Tóth Zita Emese 144 Írás
Életrajz röviden. Ez kötelezően kitöltendő mező.