kimászott az ablakon onnan egyszerűbb volt az udvarra jutni hadd menjek egy kört tudsz bicajozni? nem tudom, de meg akarom próbálni snúrozzunk, azt mindenki tud nem inkább, mint kerekezni összejöttek vagy tízen a forintokat zsebre vágta leszállt [… Tovább]
Manapság minden ember ingerült, a reggelek szakadt rongyai alatt pőre a valóság, hol Isten hite űrt hagy, ott rosszindulatú lét dagad. Fojtogató lett a méltatlankodás, szívekből elfogyó szenvedélyesség, kövérre hizlalja az önmarcangolást, és testekre égeti szégyenbélyegét. Ünnepek [… Tovább]
el sem indultam már ott vagyok az ajtó résnyire hagyott szegletébenkarnyújtásnyira a tegnapoktólhátra hagyom a nyomokattudd jártam erre valamikoregyre erősebben szorít az érkezésmégis:körmöm alá ragadt a kapaszkodáspedig holt vágányra siklott bennem a múltmost itt állokaz élet állomásán…ahol egyetlen vonat indul csaka [… Tovább]
Csendvirágból nyílik az év, alszik a város, szendereg. Álmosan kelt reggel az ég, a jövőn titkok fátyla leng. A holnap gondja még pihen, a harag, düh is tántorog, elmosódott kép a szemen, szétgurult gyöngyök a napok. Szellő szárnyán felhő suhan, [… Tovább]
Kép: Saját fotó Bíborpírral didereg a hajnal,tél öleli karcsú derekát,feldíszíti ezüst angyalhajjal,szél dalával szól a szerenád. Hideg ajkú tél csókol a tájra,fázós fény dereng az ablakon,dérkristályos faág – ezüsthárfa –könnye csillan friss hó-paplanon. Ég kékje oly szürke, mint az ólom,lomha felhők [… Tovább]
