Vaskó Ági : Évszakok / Tél/

Kép: Saját fotó

Bíborpírral didereg a hajnal,
tél öleli karcsú derekát,
feldíszíti ezüst angyalhajjal,
szél dalával szól a szerenád.
 
Hideg ajkú tél csókol a tájra,
fázós fény dereng az ablakon,
dérkristályos faág – ezüsthárfa –
könnye csillan friss hó-paplanon.
 
Ég kékje oly szürke, mint az ólom,
lomha felhők álmot rejtenek,
őrzött kincsük – nehogy kitudódjon
rideg szívük – mindent eltemet.
 
Bíborpírral didereg a hajnal,
tél ölében megpihen a táj,
kitárt szárnnyal potyázik a karvaly,
tavaszt remél pozsgás varjúháj.

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:02 :: Vaskó Ági
Szerző Vaskó Ági 119 Írás
Vaskó Ági vagyok. Ötvenháromban születtem. Gyermekfejjel ontottam a verseket, melyre Padisák Mihály szintén versben válaszolt a Miska bácsi levelesládája című rádióműsorban. Felnőtt fejjel a versírás már nem mindennapos nálam, de annál nagyobb öröm, ha megtörténik. Örömeimet kezdetben a Poeton, majd az ARSok a 7torony, az Élő Magyar Líra Csarnoka és A Hetedik irodalmi portálon osztottam meg. Szívhajtásaim antológiákban és három saját verseskötetben szöktek szárba. Könyveim címei: Hajnalfényű gondolat, Illanó idő, Csendből fakadt.