Az óra lóg a zöld falon,
pereg a perc, lassan, vakon.
Egymásra hullanak hetek,
fertőtlenítőszag lebeg.
Öntudatlan hever a lét,
pár leheletnyit visszalép,
a test most görcsbilincsben vár,
még lüktet a vér, csordogál.
A pillanat, mint dermedés,
a csönd, mint üvegreccsenés.
Míg bennreked a döbbenet,
letargiából ébredek.
Legutóbbi módosítás: 2018.01.22. @ 19:00 :: Naszluhácz Judit
