P. Tóth Irén : George Bacovia: Hideg (Frig)

Fodította: P. Tóth Irén

Tört kerítésnél állok,

És ázott levéllel fújdogál a szél –

Csúnyább vagyok, aszott,

Izzadt üveg a hidegről mesél.

 

Mint egy régi vers, olyan ez az ősz,

Az utcán, mely a völgy fölé hajol –

Nők szoknyája az úton előttük köröz,

Egyikkel többé nem leszünk egy pár, semmikor.

 

Papírt, virágot cibál az ősz,

Szomorúbb a messzi szakadék –

Rakjatok tüzet naponta többször;

Ó, biztos szomorúbb a távoli szakadék…

Hópihék szállnak, eltévedők…

 

P. Tóth Irén

 

 

 

 

 

George Bacovia: Frig (Román)

 

 

Sunt lângă un gard rupt,

Şi vântul bate cu frunze ude –

Sunt mai urât, sunt supt,

Frigul începe sticla s-o asude.

 

Pe strada aplecată la vale

E-o toamnă ca o poezie veche –

Vântul împinge fusta femeilor în cale,

Cu una din ele nu mai putem fi o pereche.

 

 

Toamna rupe afişe şi flori,

E mai trist departe-n prăpăstii –

Să faceţi foc pe zi de mai multe ori;

O, trebuie să fie trist departe-n prăpăstii…

Fulgi de zăpadă rătăcitori…

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 199 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.