Őrvidéki himnuszféle
A távolban sok büszke bérc,
szerek, lápok és gyepvasérc.
Itt élt-halt apám és anyám,
itt érlelt felnőtté a nyár.
Honnét jöhettek őseim,
nem kutatom, hogy hős-e mind?
A föld azok jussa-bére,
kinek itt hullt könnye, vére.
Láttam őket magot vetni,
kis sarlóval rendet szedni,
igényük mi volt, falatnyi,
s ősi törvény megmaradni.
Súgták hegyek, égerlápok:
– ezen kívül nincs hazátok!
Mindegy, hogy szlovén vagy vend ő,
jár nekik a szép jövendő!
Iszapban alszik az unka,
kéznek itt mindig van munka,
kondul a harang a lábban,
de nem tud kelni korábban.
Hányszor is tűnt a régi hó,
s hadiúton sok légió?
Erre járt sok-sok garázda,
nyomuk sem őrzi barázda!
Múltjáról mereng a Rába,
felszínén most jég meg pára,
Skanzenült szerek, a pajta
üres, nincs lakat már rajta.
Ám élnek itt még az őrzők,
tájat átrajzolták körzők.
Tudom, más hazám nincs nekem,
e kicsit áldd meg, Istenem!
A Himnusz megírásának évfordulójára
Legutóbbi módosítás: 2018.01.31. @ 20:57 :: Pődör György
