Pődör György : Őrvidéki himnuszféle

Őrvidéki himnuszféle

 

A távolban sok büszke bérc,

szerek, lápok és gyepvasérc.

Itt élt-halt apám és anyám,

itt érlelt felnőtté a nyár.

Honnét jöhettek őseim,

nem kutatom, hogy hős-e mind?

A föld azok jussa-bére,

kinek itt hullt könnye, vére.

 

Láttam őket magot vetni,

kis sarlóval rendet szedni,

igényük mi volt, falatnyi,

s ősi törvény megmaradni.

Súgták hegyek, égerlápok:

– ezen kívül nincs hazátok!

Mindegy, hogy szlovén vagy vend ő,

jár nekik a szép jövendő!

 

Iszapban alszik az unka,

kéznek itt mindig van munka,

kondul a harang a lábban,

de nem tud kelni korábban.

Hányszor is tűnt a régi hó,

s hadiúton sok légió?

Erre járt sok-sok garázda,

nyomuk sem őrzi barázda!

 

Múltjáról mereng a Rába,

felszínén most jég meg pára,

Skanzenült szerek, a pajta

üres, nincs lakat már rajta.

Ám élnek itt még az őrzők,

tájat átrajzolták körzők.

Tudom, más hazám nincs nekem,

e kicsit áldd meg, Istenem!

 

A Himnusz megírásának évfordulójára

 

Legutóbbi módosítás: 2018.01.31. @ 20:57 :: Pődör György
Szerző Pődör György 28 Írás
1948-ban születtem Vasszilvágyon. Mérnök-tanárként tanítottam főiskolán, középiskolában évtizedeken át. Verseket régóta írok. Első verseskötetem a nyolcvanas években jelent meg,melyet még hét követett. Közel ötven antológiában szerepeltem.