Avi Ben Giora. : Az aranyifjú 9.

 

 

Németországon és Ukrajnán átutazva érkeztek meg Moszkvába. Robert nem tudta élvezni az utazást, ahogy magában elképzelte. Naivan azt gondolta, több idejük lesz egy-egy városban. Ám ez nem valósult meg. Szinte állandó jelleggel vonaton tartózkodtak. Az úgynevezett „városnézés” abból állt, hogy egyik pályaudvarról, a másikra kocsikáztak át. Amit meg közben láthatott, tapasztalhatott Robert, az igen kevés volt. Moszkvába érkezésük után Robert szinte lemondóan kérdezte Katyerinát:

— Melyik pályaudvarról indul a vonatunk?

— Ne siessen annyira Robert! Moszkában kicsit többet kell időznünk. Lesz módja pár nevezetességet megnézni, megcsodálni. Sőt talán tud találkozni Sándor cárral is, ám ebben nem vagyok biztos. Nekem sem lesz könnyű audenciát kapni, habár az ő személyes kérésének teszek eleget. De idejének java része már hónapokra előre foglalt. Tárgyalások, találkozások, megbeszélések, és ezekben a személyes jellegű programoknak igen kevés hely jut. Ezért lesz nehéz bejutnom hozzá nekem is, pedig élvezek némi priorítást. Ha nem vihetem magammal, addig sem fog unatkozni. Lesz elég látnivalója Moszkvában.

Robert nem akart hinni a fülének

— Ezt úgy kell értsem, hogy pár napig itt maradunk?

— Igen! Három nap az biztosan lesz, amig tovább utazunk innét. De mint említettem, ez csak részben függ tőlem. Attól függ, mikor tudom teljesíteni a megbízatásomat, és átadni az ékszert a megrendelőnek. Utána szabad vagyok, és azonnal utazhatunk Jasznaja Poljanába.

Katyerina nem ment szállodába. Lakást bérelt Moszkva belvárosában. Miután lepakoltak, egyenesen a cári palotába vitette magát. Robert elkísérte természetesen, és nem bírt betelni a sok látnivalóval, noha csak a kocsi ablakán keresztül láthatta azokat.

— Holnapra keresek maga mellé egy megbízható embert, aki majd kalauzolja a városban. Ha már volna időpontom, természetesen én magam tenném.

Közben megérkeztek a cári palotához. A formaságok után tovább mehettek. A kancellárián azonban rengetegen várakoztak.

— Sajnos ez a nap veszendőbe fog menni — mondta Katyerina. — Mire sorra kerülünk, már nem marad idő semmire. Esetleg színházba elvihetem. Érdekli a balett és a zene?

— A zene érdekel, de nem tudom mi az a balett? Operáról halottam, de a balett új számomra.

— Akkor este elviszem magát a Bolsojba.

Éppen sorra kerültek. Katyerina egyedül ment be az irodába, Robert maradt kint. Körülbelül húsz perces várakozás után, „diszkisérettel” búcsúztatva hagyta el az irodát. A hivatalnok egészen a kijáratig kisérte. Ott szólt az egyik őrnek, hogy gondoskodjon Katyerina szállására jutásáról, rendeljen számára kocsit. Már majdnem vége lett a nagy búcsúzkodásnak, a hivatalnok akart volna visszamenni az irodájába, ám Katyerina visszatartotta.

— Kedves Fjodor Fjodorovics, engedje meg, hogy bemutassam önnek a kisérőmet, Robert Feingoldot. Franciaországtól ideáig volt a kisérőm.

— Helyesbítenék — és közben kezet rázott a cári tisztségviselővel. — Már az Angliából induló hajón összeismerkedtünk, és a szolgálatába szegődtem.

— Mondja kedves Fjodor Fjodorovics — folytatta a csevegést Katyerina —, tudna nekem ma estére két jegyet szerezni a Bolsojba?

— Elkíséri magukat ez az őr. Átadok neki most egy levelet, és azzal egészen biztosan kapnak helyet. Ha moszkvai tartózkodásuk alatt bármilyen segítségre lenne szükségük, keressenek fel.

Visszasietett az irodájába, majd egy borítékot nyújtott át a kinevezett kisérőjüknek. Még pár szót mondott a katonának, majd nagy búcsúzkodás és hajlongás közepette visszasietett a munkájához.

Miután ismét kocsiba szálltak, a megbízott vezetőjük kiszólt a kocsisnak:

— A Tyeátrálnája térre, a Bolsojhoz.

Katyerina közben Robertnek kezdett magyarázni.

— A Bolsoj Moszkva egyik szimbóluma. Elég izgalmas a története, nemrég olvastam részletesen, míg odaérünk, felolvasom magának. „II. Katalin cárnő Pjotr Vaszilijevics Uraszovnak 1776-ban engedélyt adott, hogy színházat szervezzen Moszkvában. Ezt az évet számítják a Bolsoj alapításának, de a valóságban csak négy évvel később készült el az épület. Uruszov társult egy angol befektetővel, bizonyos Michael Maddoxszal. 1780-ban egy moszkvai előkelőség palotáját alakították át színházzá. Ám még abban az évben, februárban tűz ütött ki, és porig égett. Uruszov eladta az összes jogát Medoxnak. Medox még abban az évben befejezi az építkezést, és december 30-án át is adták. Az épület nagyjából ugyan itt volt, ahol most is van. A Nyeglennája folyót befedték, és a mellette lévő utcában, a Petrovkában nyílt meg a színház. Sokáig csak úgy emlegették, hogy a Petrovkai színház. Vegyesen játszottak benne prózai, illetve zenés darabokat. Medox igyekezett változatos programot rendezni. Egy-egy darabot csak pár alkalommal játszottak, hogy a közönség mindig megtöltse az amúgy csak nyolcszáz fő befogadására alkalmas nézőteret. Ám Medox eladósodott, kénytelen volt egy Gyámsági Tanácsra rábízni az intézményt. 1798-ban lekellett mondania a még megmaradt igazgatói jogairól. 1805-ben a színházat ismételten tűz emésztette el. Három éven keresztül vándorolt a társulat palotáról palotára, mert állandó hely megépítésére nem volt pénz, sem befektető. Végül 1808-ban Moszkva egy másik részén, az Arbat téren húztak fel egy épületet. De a napóleoni háború miatt 1812-ben ismét költözködni voltak kénytelenek. Napóleon seregei elfoglalták Moszkvát. Az épület ismét tűzvész áldozata lett. Az új épület 1821-1824 közt épült fel a régi medoxi színház helyéhez közel. 1825-ben nyitotta meg kapuit ismét. A régi Petrovka is megmaradt, de egyre jobban kiszorult. 1853-ban ismét tűzvész pusztította el a színházat. Csupán a ma is látható nyolc oszlopos bejárat maradt épségben. Albert Katyerinovics Kavosz tervei alapján. 1855 tavaszán kezdődött az újjáépítése. Teljesen átalakították. 2500 néző befogadására alkalmas nézőtér épült. A színpad méreteit is jelentősen megnövelték és a zenekari árok is más elhelyezést kapott. 1865 augusztus 20-án volt a megnyitó előadás. Bellini Puritánok című operája került bemutatásra. Ezt követően Merelli olasz impresszárió és társulta megbízatást kapott előadások szervezésére. Főleg külföldi darabokat mutatnak be kiváló olasz és francia művészek előadásában. Csajkovszkijról lesújtó véleménye volt Merellinek. Igazi áttörés volt, amikor 1870-től orosz szerzők darabjai is szerepelhettek. 1881-ben sikeres bemutatója volt Csajkovszkij Anyeginjének, majd 1888-ban Muszorgszkij op erája, a Borisz Godunov aratott sikert. Folyamatosan jött a többi orosz zeneszerző műveinek bemutatása, mint Rimszkij-Korszakov, és Borogyin operái. 1870 óta Julius Resinger vezeti a társulatot.” A balett az olyan zenés darab — tette hozzá még Katyerina —, amelyben a zenére táncosok táncolnak.

Közben megérkeztek a legendás épülethez. Kisérőjük leugrott a kocsiról és egyenesen a pénztárakhoz sietett. Kisidő múlva már jött is vissza.

— Sikerült két jegyet szereznem a ma esti előadásra — és átnyújtotta a jegyeket Katyerinának. — Telt ház lesz, ugyanis Saljapin is szerepel. Az Igor herceg kerül bemutatásra.

— Saljapin manapság nem csak itt énekel, hanem szerte a világban. Szinte szétszedik, mert egyik helyről a másikra csábítják fellépni. Ezért is lesz telt ház a Bolsojban — magyarázta Katyerina Robertnek.

— Be kell valljam önnek, Katyerina, én még sohasem jártam operában. Jaffán nem volt ilyen. Zenét, azt hallottam sokat, de főleg csak azt a keleti egzotikus muzsikát, amit arra játszanak. A bazárban egy kereskedő szinte mindent árult. Nála láttam először gramofont. Tudja ez egy olyan készülék, aminek hatalmas tölcsére van, és egy viaszhengerre rögzítik a hangot. Lejátszás előtt fel kell húzni, és utána kezdi lejátszani a felvett anyagot. Ott halottam valami európai zenét először, de meg nem mondanám mit.

— Akkor ez igazán nagy élmény lesz önnek. Remélem tetszeni fog, és nem unja. Majd az előadás előtt elmesélem önnek a történetet, mert orosz nyelven fognak énekelni.

A szállásukon gyorsan átöltözködtek. Robertnek nem volt frakkja, csak sima fekete öltönye, és kissé feszélyezte, hogy Katyerina ruhája mellett az ő „gúnyája” egy koldus öltözékének tűnt. Ketyerina észre is vette.

— Ami azt illeti, sikerült túlöltöznöm. Majd csináltatunk magának új ruházatot méret után, hogy ha legközelebb elmenne ismét operába, akkor ne ilyen egyszerű polgári öltönyben kelljen mennie.

— De én nem szeretek hivalkodó, elegáns ruhákban tetszelegni.

— Majd lassan meg fogja szokni. Ilyen és ehhez hasonló helyekre bárhol a világon odaillően kell öltözni. Emlékszik, mi történt Amszterdamban, amikor azt a szerencsétlent ebédre akarta meghívni?

— Persze, hogy emlékszem. Remélem, nem fogják velem ugyanazt csinálni, hogy nem megfelelő az öltözékem.

— Ne aggódjon emiatt. Először is páholyban fogunk ülni, ahol csak mi leszünk, és láthatta a kancellárián, engem sokan ismernek erre is.

A színháznál már gyülekezett a közönség. A bejáratig vitte őket a kocsis. Külön személyzet nyitotta az ajtókat és vezette a nézőket helyükre. Nem volt könnyű eljutniuk a páholyig, mert rengetegen ismerték Katyerinát, és szinte minden lépésnél megállították.

— Majd a szünetben beszélünk — próbálta gyorsan lerázni a sok ismerőst.

Robert teljesen el volt bűvölve. Életében először járt ilyen helyen. Csak a nagy pompa és a kiöltözött előkelőségek zavarták egy kicsit.

 

Legutóbbi módosítás: 2019.08.27. @ 15:51 :: Avi Ben Giora.
Szerző Avi Ben Giora. 453 Írás
A nevem nem pusztán művész név. Még csak nem is nick név vagy ragadvány. Ezt a nevet viselem immár több mint negyven éve, miután kivándoroltam. Azóta sok víz lefolyt itt a Dunán és Jordánon. Jó pár éve csatlakoztam a Hét Torony csapatához és azóta is itt tanyázok, rendszeresen.