Merre hajoljak,
merre térhetek ki a szavak elől,
hogy ne bántsanak,
hogy ne bántsak?
A hallgatás nem felejt,
összeszorított ajkak közt fuldoklik a motyogás,
zárt ajtó mögött harsan a csend,
(kívülről minden más, mint idebent),
próbálom elérni a szintet,
küzdök magammal,
a megértéshez felnőni szinte lehetetlen.
Egymástól oly távolinak tűnő rengetegben
téblábolva alakoskodunk, –
ahol minden elhangzott már vagy hetvenhétszer,
és a visszavonulás durva lépéskényszer.
Legutóbbi módosítás: 2018.01.16. @ 06:49 :: P. Tóth Irén