P. Tóth Irén : Merre

 

 

 

 

Merre hajoljak,

merre térhetek ki a szavak elől,

hogy ne bántsanak,

hogy ne bántsak?

A hallgatás nem felejt,

összeszorított ajkak közt fuldoklik a motyogás,

zárt ajtó mögött harsan a csend,

(kívülről minden más, mint idebent),

próbálom elérni a szintet,

küzdök magammal,

a megértéshez felnőni szinte lehetetlen.

Egymástól oly távolinak tűnő rengetegben

téblábolva alakoskodunk, –

ahol minden elhangzott már vagy hetvenhétszer,

és a visszavonulás durva lépéskényszer.

Legutóbbi módosítás: 2018.01.16. @ 06:49 :: P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 199 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.