Sonkoly Éva : majd egyszer…

Ajánlás helye

Félek, egyszer emlékké válok,

s te már nem gondolsz rám,

mert Te sem leszel már sehol.

Ki mondja majd el, csak úgy

a világnak, a szélnek a dalt

dúdolónak: voltál, s voltam,

néha neked, veled… történtek

csodák…nem lehet, még nem

múlhat el…pedig félek, nem

leszel sem másnak, sem nekem

– majd egyszer…

 

             *

Addig is gondolkodom, nincs

egy közös fotó veled, s nem

is lesz más mementó, mint

e pár sor…

 

 

Legutóbbi módosítás: 2018.01.08. @ 17:44 :: Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 579 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"