Ernst Ferenc : Lehúzva enged(d) el

Ki -, le -, és átlépek. 
Mindent. Magamat is. 
Letapogattuk már rég 
egymás domborulatait. 
Ismerjük a hegeket 
kívül és belül. 
Belebetegedtem. 
Nem látod. Ha látnád 
látogatnál. 
Én újra körbejárlak 
te körém fonod az űrt. 
Ollókezű pszichiáterek 
vagdosnak lélekdarabokra. 
Emlékbe eltehetsz 
talán egy apró fecnit, 
egy régen fénylőt, 
mára megkopottat. 
A többit lehúzom. 
Csatornát kerestem 
találtam. A végén 
nem te vagy, 
s nem a fény. 
A való világ. 
Egy mindent elemésztő, 
bűzös pöcegödör.

Legutóbb szerkesztette - Ernst Ferenc
Szerző Ernst Ferenc 77 Írás
Hobbiból írogatok, a magam örömére. Nem biztos,hogy versek, de biztos,hogy az érzéseimmel átitatott gondolatok....örülök,hogy találtam egy helyet,ahol megoszthatom őket.... S ha csupán keveseknek is szerzek vele örömet,vagy találnak bennük szépséget már akkor is elégedett leszek...