forrás: internet
Nekem a haza nem üres szólam,
nem illanó báli mulatság,
eredő, tér, idő, egyetlen
ismételhetetlen valóság.
Egy rég elárvult szülői ház,
gyermekkor és kamaszkori láz.
Nekem a haza nagyapám kertje,
a gyalogút, a vén diófa.
Szüretkor a csorduló must íze,
a színben hagyott lengő hinta.
Nagymama dolgos, ázott keze,
a fehérre meszelt falusi ház.
Nekem a haza felnőtté válás,
többismeretlenes egyenlet,
vívódás, kudarcok, állomás,
életút, érkezések, kimenet.
Albérletek, vézna vacsorák.
Szerelem, megvilágosodás.
Nekem a haza anyanyelv, család,
téli házfalak kormos könnye,
barátok, munkatársak, hivatás,
városi szomszédok közönye.
Rigófütty, Körös-parti séták,
a százéves, szelíd platánfák.
Nekem a haza fényes csillag,
nyáron tükröződő délibáb,
tavasszal repcevirág illat,
pusztulásra ítélt tanyavilág.
Árván hagyott néma gémeskút,
végeláthatatlan rónaság.
Nekem a haza
valamennyi vidéke kedves.
Nekem a haza
első szerelem,
tavasz,
nyár,
ősz,
tél,
hűség,
kegyelem.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:53 :: Szulimán Eleonóra
