Szulimán Eleonóra : Vallomás (a hazáról)

Benda Zoltán: Tanya a falu végén,

forrás: internet

 

Nekem a haza nem üres szólam,

nem illanó báli mulatság,

eredő, tér, idő, egyetlen

ismételhetetlen valóság.

Egy rég elárvult szülői ház,

gyermekkor és kamaszkori láz.

 

Nekem a haza nagyapám kertje,

a gyalogút, a vén diófa.

Szüretkor a csorduló must íze,

a színben hagyott lengő hinta.

Nagymama dolgos, ázott keze,

a fehérre meszelt falusi ház.

 

Nekem a haza felnőtté válás,

többismeretlenes egyenlet,

 vívódás, kudarcok, állomás,

életút, érkezések, kimenet.

Albérletek, vézna vacsorák.

 Szerelem, megvilágosodás.

 

Nekem a haza anyanyelv, család,

téli házfalak kormos könnye,

barátok, munkatársak, hivatás,

városi szomszédok közönye.

Rigófütty, Körös-parti séták,

a százéves, szelíd platánfák.

 

 

Nekem a haza fényes csillag,

nyáron tükröződő délibáb,

tavasszal repcevirág illat,

pusztulásra ítélt tanyavilág.

Árván hagyott néma gémeskút,

végeláthatatlan rónaság.

 

Nekem a haza

valamennyi vidéke kedves.

Nekem a haza

első szerelem,

tavasz,

nyár,

ősz,

tél,

hűség,

kegyelem.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:53 :: Szulimán Eleonóra
Szerző Szulimán Eleonóra 166 Írás
"Az állatok segíthetnek minket hétköznapjainkban, az álmainkban és a meditációnkban. Mivel az emberek előtt teremtettek, közelebb vannak A Forráshoz, és szövetségeseink, vezetőink, barátaink lehetnek a teljességhez vezető úton." - Inuit eszkimó asszony