Vaskó Ági : Hidd el

Fotó: Internet

Ne szidj, ne korholj,

ne legyints,

ne nézz bolondnak

már megint,

s ne rázd megadón a fejed,

mert nem szállok a széllel,

sőt, ellene megyek,

mert nem hiszem, hogy

minden katica harlekin,

de hiszem,

hogy ékszerként

nem kell hermelin.

Hiszem, hogy koldus kezébe

nem kell kenyér,

mert nem lesz koldus,

nem lesz szegény,

nem ásít üresen

a kabát zseb,

fekély bűzt nem áraszt

ezer seb.

 

Ne szidj, ne korholj,

ne legyints,

ne mondd, hogy megváltót

játszol már megint.

Segíts!

Segíts, kapukat tárni,

ünneplő ruhában

szeretetet várni.

Csillaggá törölni

minden gyermek könnyet,

megtölteni kacagással

a mélységes csöndet.

Ne szidj, ne korholj,

ne legyints,

hagyd a múltat,

a jövőbe tekints!

Hidd el, jó lehetsz

ebben a rossz világban,

higgy, mint Isten hitt egykoron

az ő egy Fiában.

 

Legutóbbi módosítás: 2018.01.09. @ 20:15 :: Vaskó Ági
Szerző Vaskó Ági 119 Írás
Vaskó Ági vagyok. Ötvenháromban születtem. Gyermekfejjel ontottam a verseket, melyre Padisák Mihály szintén versben válaszolt a Miska bácsi levelesládája című rádióműsorban. Felnőtt fejjel a versírás már nem mindennapos nálam, de annál nagyobb öröm, ha megtörténik. Örömeimet kezdetben a Poeton, majd az ARSok a 7torony, az Élő Magyar Líra Csarnoka és A Hetedik irodalmi portálon osztottam meg. Szívhajtásaim antológiákban és három saját verseskötetben szöktek szárba. Könyveim címei: Hajnalfényű gondolat, Illanó idő, Csendből fakadt.